Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

3.2.3.1. Az elvetélt tehén tejét úgy is meghozhatták, hogy vetéléstől kezdve fejték, s akkor jött meg a teje, amikor a rendes elles ideje elérkezett, tehát a kilencedik hónapban. 3.2.3.2. Csak a kecskét hallották, hogy amikor rügyeztek a fák, rendesen elkezdték „fejni", húzgálták a csecsét, s tejrehozták (Száva Gy.). 3.3. Ali. világháború előtt sok családnak volt tehene. A tejet nem tudták értékesíteni, volt tej bőven a faluban. Ha valaki kért egy liter tejet, odaadták ajándékba is. 3.3.1. A tej ajándékozása egyébként is szokásos volt. A jelentősebb ünnepek előtt került erre a sor azért, hogy mások asztalán is legyen tej és tejtermék. A húsvét előtti héten a tehéntartó minden nap egy kanta (3-3,5 liter) tejet ajándékozott el a rokonainak, ismerőseinek. „Megyek, viszek egy kis tejet ennek vagy annak. Viszek, mert ők is hoztak nekünk, amikor nekünk nem volt." 3.3.1.1. Az is kapott ajándékba tejet, akinek nem volt tehene. Ez aztán, ha észrevette, hogy a tehenes gazdának sok munkája van, elment segíteni neki. Nem a tejért dolgozott, csak segített. Nem is kívánták el az ilyen segítséget. 3.4. Minden reggel és este fogyasztottak tejet. A puszta tej mellett készítettek tejes kásái (pisát), tejes tésztát. Reggelire kenyér-szalonna volt a főétel, melléje itták a tejet. A felnőttek is itták, nemcsak a gyerekek. 3.4.1. Forralva fogyasztották a kukoricalisztből készült puliszkával (mamaliga) vagy kásával, de a tésztával (aluat) is. A tejbe főtt csíktésztát, tarhonyát és rizsét is ismerték. 3.5. A fejés munkáját nem kötötték állandó személyhez. Nyáron inkább a feleség, télen pedig a férj vagy más személy fejt. Férfi rendszeresen csak az eilest követően fejt. Erősebb kezük volt. Adatközlőm Dragan Tógyer román paraszt