Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A zöldfelület és az ember viszonyának alakulása az Avason (Dobos Sára)

hogy e fönti területek zöldfelületnek nevezhetők, de csak a növénytelepítésük révén. Alkalmassá tehetők komoly beruházásokkal közparki stb. feladatokra is, de a jól használható kertegységek (játszótér, sporttér, kerti pihenők) csak rendkívül kis területre szorulnak a fönti okok miatt. S a nagy költséggel megépült közpark a rendkívüli mértékű látogatottsága miatt lényegesen hamarabb megy, és ment is tönkre, ahogyan ezzel találkoztunk a bejárás során. Az eredmény néhány év alatt egy lerobbant, gondozatlan terület; a deviáns elemek tartózkodó helye. Ez az állapot jellemző tulajdonképpen a tömbbelsők közkertjeinek a 80%-ára is. A megfelelő helyen és a megfelelő területtel zöldfelületnek kijelölt közparkok, az Ifjúság útja és a Középszer utca háromszögletében lévő, valamint a Felső Szentgyörgy és Tűzköves hajdani területei. A lakótereket közhasználatra szánt valamennyi zöldfelülete a nagymértékű igénybevételek és a fenntartás hiánya miatt a kitelepített és jól fejlődő növényeivel sem tudja pótolni azt a jó lakókörnyezetet, amelyet a lakosság igényelne. Mert az avasi városrészen még most sem elegendő a növényanyag! Helyes lenne továbbnövelni a faszintet, nemcsak mennyiségben, de minőségben is! Napjainkban zömében ezüst-, platánlevelű- és hegyi juhar, hársfa, kőris, kínai nyár, kanadai nyár, akácfák alkotják a kitelepített díszfák fajgazdagságát. Igen hiányzik a cserjeszint a házak közvetlen környezetében, vagy azoktól távolabb közparkok mentén, vagy meredek rézsűfelületeken. A növényanyagtömeg nagy-nagy hiánya miatt tájélményről az Avas lakóterületen még nem beszélhetünk. Hogy ez sikerüljön, ennek érdekében kitartó, szakmailag megalapozott és áldozatos tevékenységet folytat a már korábbiakban említett Zöld Akció egyesület. Az ő tevékenységük óriási értéke az a kutató munka, melynek eredményeként rekonstruálni szándékozzák az avasi táj eredeti képét. Terveiket a Szentgyörgy-hegyre a lakóterület összefüggő zöldfelületére készítették el. Egy olyan parkerdő-, tájkert kialakítására adtak javaslatot, amelyben tájfásítással kívánják segíteni a természetes folyamatokat, felerősíteni a genetikai tartalékokat és megakadályozni a kedvezőtlen behatásokat. Egyúttal méltó teret is szándékoznak biztosítani az Avas Kelet lakóterületen feltárt paleolit kovabányának, az egyetemes emberi kultúrához tartozó kultúrtörténeti emléknek. A lakóterület zöldfelületeinek állapotát megismerve úgy tűnik, hogy a lakónegyed építésénél a lakásszám centrikusságát tartották elsődlegesnek, és figyelmen kívül hagyták a zöldfelületek eltartó képességének a fontosságát. Ennek a meghatározásával is kellett volna többek között számolni. Mellőzése vezetett a látható eredményre. Mellőzése járult hozzá döntő mértékben azoknak a városártalmaknak a kialakulásához, amelyek főleg a középszinttől alacsonyabban élők körében fejlődött ki. S mellőzése segítette elő a megváltozott környezet következményeit; az állandósult környezeti hatásokat. Érdemes megjegyezni, hogy az igényesebb városlakók körében pl. akik a felsőbb szinteken élnek, a komfortérzetük jó. Ugyanis, kitekintve az ablakokon az eléjük táruló nagy táj látványától megnyugszanak. E magasságban szinte benne élve akár a bükki, akár az alföldi tájat magukénak érzik. Az avasi lakók ilyen tapasztalata is joggal támasztja azt az igényt, hogy emberközelben, nagyterületű, jól hasznosított zöldfelület vegye körül a városlakót. Csak ilyen körülmény, csak ilyen várostáj segítheti a lakosság „röghözkötődését" az avasi lakóterület életében is. Napjainkban mi lehet a megoldás? Az Avas városmegtartó képességének az erősítésére pl. a hegy teljes területével mint zöldfelülettel kellene felhígítani az épített környezetet.' A példát csak a hiány mértékének érzékeltetésére mondtam.