Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A zöldfelület és az ember viszonyának alakulása az Avason (Dobos Sára)

galmas képét láthatjuk. A rézsűfelületet főleg aljnövényzet borítja. A rézsűlábakat, az út és az ipari vasút nyomvonala közötti területen, művelt hobby kertek, üzemi területek, tovább a Mendikás útig cserje és facsoportok borítják ritkásan. A zöldfelület növényanyaga zömében akác, kocsánytalan tölgy és gyümölcsfák. A sétaútról feltekintve a mozgalmas nyugati oldalra, rendezetlen, gondozatlan zöldfelület látványa tárul elénk. A gyakori tűzkárosítás miatt szinte alig észrevehető, alig érzékelhető az az erdőtelepítés, amelyet a BEFAG végzett 1988-ban. Munkájukat napjainkban is végzik és folytatják a Magyarországi Zöld Párt Miskolci Csoportjának a Zöld Akciónak a tervei alapján az „ültess fát utódaidnak" akció keretében. Az avasi tetőhöz vezető Mendikás úthoz közeledve, egy enyhébb lejtésű bekerített terület mellett haladhatunk. A hely zöldterületnek kijelölt terület, amelyet terv szerint díszfákkal szándékoznak betelepíteni. A növények megerősödéséig a területet felelősséggel bérlők művelik. Tekintetünket előre vetítve ránézhetünk a zsidó temető nagy kiterjedésű területére, mely a régi idők óta zártan és önállóan éli életét. Fás növényzettel 40%-ban borított. Jellemző faanyaga a mezei juhar, krisztustövis, vadgesztenye, fűzfa és gyümölcsfák. Egészséges fekete fenyves erdő választja el a csöndes temetőkertet az annál zajosabb Ifjúsági parktól, melyet az 1970-es években alakítottak ki az Avas tetején, s egy idős vadgesztenye fasorral kapcsolódik a Horváth sori sétányhoz. A temetőkert észak-nyugati lejtőjét a Ruzsin Szőlő utca keretezi, amely visszavezet bennünket ahhoz a Muszkás oldali réthez, ahol a sétánk elején a szép kilátások miatt elidőztünk. Az Avas hegy körbejárása után tekintsük meg az új lakóterületet! Sétát a déli lejtőről indítsuk, a Szentgyörgy (volt: Engels) és Klapka Gy. utcákon lassan haladva az Avastetőhöz, oly módon, hogy fölfelé a nyugatra eső tömbökkel, visszafelé a keleti tömbbelsőkkel ismerkedjünk meg. Végül, a Középszer utca mentén, az Ifjúsági úton át sétálva tekintsük meg a már épülő keleti lakóterületet. A javasolt útvonalon a lakónegyedet megismerve elmondhatjuk, hogy a régi őstermelői táj megszüntetésével a város létrehozott egy lakóterületet, amelyet tervszerűen, szabályok, szabályzatok és irányelvek betartásával épített meg. Cél, amint már tudjuk, a lakásbiztosítás volt, a lehető legmagasabb lakásszámmal. A hegy várostestben elfoglalt központi helyzete és területnagysága révén lehetőséget nyújtott a cél biztosítására. Mindezt úgynevezett intenzív beépítési móddal érte el a város. A többszintes lakóházak magas műszaki megoldással tervezett vonalas infrastruktúrákkal szolgálják a lakóterületet és igyekeznek biztosítani a lakosság kényelmét. A lakók jó komfortérzetét az épületekhez szervezett zöldfelületekkel próbálták teljessé tenni. Azonban a zöldfelületek létesítésére előírt irányelveket (közkert 9 m

2

/fő, közpark 9 m

2

/fő, játszó-, sportkert 9 m

2

/fő = 27 m

2

/fő) a hegy topográfiai adottsága miatt sem területileg, sem a használatra megfelelő helyen biztosítani nem tudták. Ez tapasztalható volt sétánk során, amikor láthattuk, hogy a tömbbelsőkben csak közkerteket építettek ott, ahol annak használatát a terep éppen engedte. Tapasztalhattuk továbbá, hogy a részletes rendezési terv (RRT), mely alapján a lakóterület épült, meghatározott nagyobb és összefüggőbb területeket közparkoknak, játszó- és sportkerteknek. De azokat a helyszínen megismerve láthattuk, hogy zömében olyan helyek, amelyek geomorfológiai helyzetüknél fogva építésre nem voltak alkalmasak, de az RRT zöldfelületnek meghatározta. Jellemző ez az állapot a Sályi I. utca végénél kijelölt területre és a mélyszivárgókkal ellátott területre. Ebben nagyot tévedtek a tervezők, építők. Az igaz,