Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)

Meghatóan romantikus gondolat, de hát az igazság alighanem egészen másutt keresendő! A bükki művelődés ugyanis, amelynek exportált kerámiáját több száz kilométerre is megtaláljuk a távolabbi régészeti kultúrák leletei között, a Kárpát-medence egyik legkedvezőbb adottságú földrajzi régióját birtokolta a középső újkőkortól a korszak végéig. Az Északi-középhegységnek a Nagyalföldhöz legszorosabban kapcsolódó részéről van szó, ahonnan messzi földön keresett kerámiájukon kívül kovakővel, obszidiánnal, fával és „vadászati termékekkel" láthatták el az Alföld mindezekben szűkölködő lakóit. E kultúra területhasznosítása bizonyára igen komplex volt. A síkságon, a domb- és hegyvidéken egyaránt kitűnően hasznosíthatták a természeti erőforrásokat. A hegyvidéki települések az állattenyésztés, a vadászat és az „erdőgazdálkodás" központjai lehettek. Nagy földművelő telepeik az Alföld peremén sorakozhattak. Közéjük tartozott a fűtőházi őstelep is. A vulkáni és utóvulkáni működés területein, a dombságon kova- és más kemény kőzetféleséget bányászhattak, saját szükségletükre és kereskedelemre. Talán az Avason is előkerülnek még bányászkodásuk emlékei. Ezek felkutatása azonban még éppúgy a jövő feladata, mint gazdasági-kulturális rendszerük egészének igazi felderítése és megértése. Ringer Árpád Jegyzetek 1. Hermán 0., 1893. 24-25. 2. Kása L.-Keve A.-Farkas Gy., 1971. 165-166. 3. Hoernes, M., 1903. 227. 4. Herman O., 1906. 45-56. 5. PappK., 1907. 93-135. 6. Herman O., 1908. 470. 10-12. 7. HÜlebrandJ., 1928. 53-59. 8. Simán K., 1978-1979. 87-102. 9. Tóth L., 1975. 29-62. 10. Vertes L., 217-219. 11. Korek]., 1959. 13-14.