Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)
rögöket csak bányászkodással nyerhették. Netán éppen az Avas-tetőn feltárt legősibb fejtőgödrökből. A nagy magkövekről jellegzetes felső paleolit pengéket választottak le, amelyekből főként különböző vésőket készítettek. A leletanyag legértékesebb két darabja egy retusált aurignacien penge és egy szépen megmunkált levél alakú szeletai típusú lándzsahegy. A műhely valószínűleg a bükki Szeleta kultúrához tartozott, Az ősemberek az Avason kitermelt nyersanyagot dolgozták itt föl, elsősorban további megmunkálásra alkalmas kőpengékké. A Molotov utcai leletekkel egy sor eddig megoldatlan problémára találunk választ. Hosszú ideje már úgy tartja a kutatás, hogy a híres Szeleta-barlang voltaképpen inkább alkalmi vadásztanya volt, semmint valódi lakóbarlang. Különösen feltűnő, hogy a Szektában alig került elő az eszközkészítés gyártási hulladéka. A Szeleta kultúra népe eszerint a barlangon kívüli műhelyekben készítette el a kőeszközeit. Egészen szembetűnő, hogy az avasi hidro- és limnokvarcitból készült hosszú pengéket nem a barlangban állították elő, hiszen a hozzájuk kapcsolódó nagy magköveket nem sikerült megtalálni. Kézenfekvő feltételezni, e műhelyek a nyersanyag-előfordulások közvetlen közelében, esetleg Miskolc belterületén voltak, amint azt a Molotov utcai lelőhely is bizonyítja. Ezek a kőeszközműhelyek azonban állandóbb településekhez kapcsolódhattak. S talán itt, a város belterületén lehetett a Szektáról elnevezett Szeleta kultúra igazi településközpontja, amelyhez a híres Bársony-házi és Petőfi utcai leletek is tartoznának, a Molotov utcaiakon kívül. Ennyit kitérőként az 1928—35-ös avas-tetői kovabánya tágabb vonatkozásairól, s most térjünk vissza az Avas-oldalra, a Kálvária mögötti Tűzköves területére. 1988-ban útépítés közben - 60 évvel a pergolái után - újabb kovabánya bukkant felszínre. 1988-89-ben leletmentő ásatással sikerült ennek egy részét feltárni. A kis területre szorítkozó munka eredménye jól igazolja a régi gyanút, hogy az Avasnak a mai kilátótoronytól a Kálváriáig terjedő része a Bükk-vidéken élt őskőkori népcsoportok kovabeszerző helye, nyersanyagbázisa lehetett. Ezúttal a környékről eddig ismeretlen középső paleolit régészeti kultúrának, az ún. Levalloiso-Moustériennek sikerült egy településhelyére és hozzá tartozó kezdetleges kovafejtőjére rábukkani. Az ősemberek előbb - mintegy 1-1,2 m-rel a felszín alól - kiásták a 40-50 cm vastag kovapadot. Majd hatalmas kvarcitkavics ütőkövekkel kiszabadították belőle a kiváló minőségű, ökölnyi, kétökölnyi kovarögöket. Ezekből azután levalloisi típusú magköveket munkáltak ki, róluk nyerve azokat a jellegzetes háromszög alakú szilánkokat és hosszúkás kovapengéket, amelyek a régész kezében első pillantásra a Neander-völgyi ember kultúrájáról árulkodnak. íme egy középső őskőkori kovabánya, amelyik valóban tipikus leletekkel korhatározó, és - ismereteink szerint - Európában a legelső a maga nemében. Igazi abbevillien paleolitok az Avas hátán Az 1940-es, 1950-es évektől az avasi szőlőkből nagy számú őskőkori leletanyag került a Herman Ottó Múzeumba. 9 Ezek nyomán kezdett azután ásatáshoz Vértes László 1961-ben, a Felső- és Alsó-Szentgyörgyön. 10 Később, 1976 és 1984 között a múzeum akkori őskőkoros régésze, Simán Katalin végzett leletmentő feltárásokat a megindult lakótelep-építések kapcsán.
