Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas geológiai felépítése (Hajdúné Molnár Katalin)
a rétegcsoport viszonylagos feltáratlanságából adódnak, másrészt abból, hogy a rétegcsoport különféle, részleteiben igen változatos, nehezen azonosítható, ismétlődő litofáciesekből épül fel. A rétegcsoport K-DK irányban 5-12°-os dőlésű. A mélyebb szintekben helyezkedik el a változatos összetételű kőzetfajtákból felépített riolitos rétegösszlet, melyet főleg piroklasztikumok és tufás anyagú képződmények alkotnak. A valódi üledékek kisebb hányadban vesznek részt a rétegcsoportok felépítésében. Litosztratigráfiai csoportosításban mindazok a képződmények ide tartoznak, amelyeknek a riolit-piroklasztikus anyagi egységük mellett közvetlen, vagy mélyebb fekvőjében nincs andezit piroklasztikum-származék. A riolittufák világosszürke színűek, tömöttek, kevésbé kötöttek. Két kifejlődésben ismertek. Egyrészt a riolit portufák, melyek homokliszt-iszap szemcseméretű komponensűek. Többségükben rétegzetlenek, egyes részleteikben osztályozott rétegzettségűek. Másrészt a horzsaköves (kristály) tufák, melyekben a kőzetüveg alapanyagban 0,5-6-20 mm 0-jű, a kőzetanyag 30-40%-át (esetenként 90%) kitevő mennyiségű horzsakő van. A kétféle kifejlődésű és az ún. „átmeneti" riolittufák átlagos ásványos összetételét az alábbi táblázat tartalmazza: Típusa Riolit portufák Átmeneti riolittufák Horzsaköves riolittufák Kvarc 2,8 3,8 3,3 Földpát 3,8 6,2 21,3 Biotit 5,6 2,3 8,3 Horzsakő 1,8 18,6 51,6 Kőzetüveg detritusz 87,1 68,6 14,6 (Az átlagérték térfogatszázalékok számtani átlaga.) Az átlagérték alapján feltűnő a kvarc alacsony részaránya és a horzsaköves tufákban földpát (plagioklász) mennyiségének ugrásszerű növekedése. Petrográfiailag többségükben plagioklász nolittufának minősülnek. A szöveti és összetételbeli különbségek szerint differenciált riolittufa-fajták horizontális és vertikális elrendeződésében nem mutatkozik szabályszerűség, az „átmeneti" fajtának nevezett tufával, ismétlődésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A riolittufás üledékekben a vulkanogén komponensek arányai kőzetfajtánként és szemnagysági részletenként változnak. A 2,0 mm 0-nél nagyobb szemcsefrakcióban több mint 50% a tufa-kvarc, a vulkáni üveg- és a horzsakőtöredékek mennyisége. A kisebb szemcseméretrészletekben a tufigén és szedimentogén komponensek mennyiségei 1:1 arányban állnak egymással. A helyben keletkezett ásványi komponenseket a kripto-kristályos pirit aggregátum (1-20%) és a glaukonit (0,5-1%) képviselik. Mellettük biogén származékok a kis Forameniferák és a Mollusca héjtöredékek. A valódi üledékek iszapos agyag, agyagos homokliszt, homokos agyag összetételúek, domináns elegyrészeik az agyagásványok, kevés vulkáni kvarc és kőzetüveg-töredék kíséretében. Az összetételnek megfelelően több-kevesebb a kvarc-kvarcitszemcse; 1,5% mennyiségű klorit és muszkovit; 1% vagy annál kisebb hányadban turmalin, pirit, kalcit