Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas geológiai felépítése (Hajdúné Molnár Katalin)

A kéregmozgások intenzitása a finomabb-durvább szemcséjű üledékanyag szemnagysági változásában tükröződik (agyagos homokok, homokos kőzetlisztek, homokos agyagok stb.), amelyek sekélytengeri környezetben halmozódtak fel. Ezek az üledékes kőzettestek csapásirányban nagyobb terjedelműek, több km-t fed egy-egy azonos összetételű kőzet. A Bükk hegység ÉK-i előterében lévő harmadkori medenceterület kiválóan alkalmas volt a tengerpartmelléki, úgynevezett paralikus barnakőszéntelepek képződésére. A barnakőszéntelepeket agyag-, homok-, kavics- és homokkőrétegek kísérik. Ezek a kőzetfajták fokozatos átmenettel kapcsolódnak egymáshoz, a fúrásszelvényekben egymást váltogatva, akár többszörös ismétlődésekkel fordulnak elő. Általában a homokos szemcseméretű komponensekből álló kifejlődések nagyobb vastagságúak (3. kép). A törmelékes üledékkel közrefogott szerves képződmények, a kőszéntelepek a város alatt viszonylag nagy területrészen fordulnak elő (4. kép), gyakran riolittufa-, tufit közbetelepülésekkel. A barnakőszéntelepes rétegcsoport a mezozóos és paleogén rétegösszletek K-i oldalán települt. A fiatal képződmények alól kisebb-nagyobb kiterjedésben bukkan a felszínre, majd K-i irányban a mélybe futó medencealjzathoz igazodva egyre nagyobb mélységbe kerül. 4. kép. A barnaköszéntclepes rétegcsoport tagozatainak jelszint es jelszín alatti elterjedése (megj.: Radócz Gy., 1966.'°)