Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Miskolc Avas városrész településtudományi összefüggései (Horváth Béla)

Figyelemre méltó az is, hogy a korabeli sajtóban egyetlen kritikai elem nem jutott még csak említésre sem, de a nagyméretű építkezés mennyisége teljesítményét, a gépesítettségét és helytállást kellően dicsőítette. A „bosszúságok" többnyire csak a kivitelezési és üzemeltetési gondokra korlátozódtak. 9. Intézmények Az Avas városrész nagysága, méretei és a meglévő települési, beépítési adottságoktól való távolsága kezdettől fogva sajátos intézményellátási feltételek kielégítését igényelte. Az ugyanis kezdettől fogva kizárt volt, hogy az első beköltözők intézményi-szolgáltatási-kereskedelmi ellátását valamely közeli városrész vállalja át. Ez alól talán leginkább kivétel a művelődési igények szervezése jelentette, amelyet a Gárdonyi Géza kultúrházművelődési ház kísérelt meg tartalommal kitölteni. Az első lakossági fórumok is ott kerültek megrendezésre. E létesítmény ugyanis 1966-68. évi helyreállítása óta a hétvégi diszkó-rendezvényeken kívül alig volt kihasználva. Az intézményhálózat feszültségeit kezdetben ún. lakásbölcsődében és -óvodában oldották meg. A kereskedelmi egységeket a felvonulási és ún. faház abc-k biztosították. Ezeket a lakásokhoz közelebb kellett elhelyezni, ami később egyrészt megnehezítette a lakóterület épített környezetének helyreállítását, másrészt beékelődésük okot és lehetőséget teremtett más célú hasznosításra. Az ún. „ideiglenes" létesítmények városszerte a legtartósabban fennmaradó építményeknek minősülnek. A 70-es évek végén és 80-81ben már több eredményes intézkedés történt ezek megszüntetése érdekében, ami később folytatódott. 1991. év végéig ilyenek már csak elvétve akadtak a területen. Az intézményhálózat differenciáltan, az alapfokú intézmények esetében mintegy 3 évvel követte a lakások építését. Lényegében az alapfokú oktatási létesítmények kiépültnek tekinthetők, nem úgy a kereskedelmi hálózat. A terület középfokú ellátását területbiztosítás vonatkozásában a tervek tartalmazták, de azok a gimnázium kivételével nem épültek ki, mert az ún. lakás-célcsoport normái között ezek már nem szerepeltek. Ezek kiépítését a városi költségvetésnek saját fejlesztési alapjából kellett volna megvalósítani, amire anyagiak híján nem kerülhetett sor. A terület adottságai és jellege igényelte a felsőfokú ellátás részleges területbiztosítását is. Ezt szolgálta volna a II. és III. ütem között az Avas középrészén aránylag sík területen (avasi viszonylatban) az intézményközpont kiépítése. E terület hosszú ideig parlagon maradt, holott üzemeltetési és használati célból is célszerűnek mutatkozott e területek fásítása, növény-előnevelés céljából. Ezeket a javaslatokat azonban nagyrészt gazdasági okokból (sokba ugyan nem kerültek volna) a vezetés elvetette. Az Avas városrész alközpontjára már 1977-ben országos tervpályázatot írtak ki. A Településfejlesztés. 1983. évi 2. száma 102. oldalán és az irodalomjegyzék 24. tétele erre azzal is utal, hogy súlyos hiba volna e területet más célra igénybe venni. Nos ezen a területen épül részben az Avas városrész temploma, amire természetesen igen nagy szükség volt, de a legcélszerűbb hely megválasztását az elkészült központ-koncepcióval egyeztetve és összhangban a korábbi anyagokkal és szükségletekkel lehetett volna megoldani. (Erről bővebben majd a 18. fejezetben foglalkozom.) A továbbiakban az Avas városrész központi létesítményei és intézményhálózata egyrészt vállalkozás jelleggel, másrészt alapítványok és önkormányzati beruházásokból épülhet ki. A nagy távolságok, a népesség fokozatos elöregedése, az ellátás lehetőségeinek megteremtése még az adott