Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

század hetvenes éveiben kapott eredeti funkcióját napjainkig - átépítések és homlokzati változtatások után - betölti. A mindszenti plébániaépület csupán tömegében őrzi barokk formáját. Az eklektikus átépítés előtt az épületet meredek, szép arányú, kontyolt nyeregtető védte. Ablakait mértéktartó, de széprajzú vakolatkeretelés övezte. A belső tér - különösen a földszinti helyiségek - kevés átalakítással őrzik a barokk térszerkezetet. Az egyes szobákat változatosan kialakított, többnyire fiókos dongaboltozat fedi. A plébániaház a mai homlokzati megjelenésében részben a tornyok tagozatait ismétlik, az épület karakterére nem utaló polgári építészeti gyakorlatnak megfelelően. A homlokzaton elhelyezkedő, funkció nélküli oldalrizalit hangsúlyozza az összék eklektikus jellegét. A temető Knauz Nándor a miskolci plébánia történetéről írt munkájában említi, hogy „1717ben a cserneki Dessewffy Eleket találjuk a mindszenti lelkészi javadalomban. O kezdte meg a kereszteltek anyakönyvének vezetését még ugyanazon évben. Minthogy azonban kis papírszeletekre írt - nehogy elvesszen -, Graskovics Ignácz későbbi utódja szorgalmasan összegyűjtötte azokat, lemásoltatta s az eredetivel együtt beköttette. „Halottak anyakönyve ezen lelkész alatt még nem volt, csak második utódja fogott hozzá."

47 Mivel a második, őt követő plébános Gányi Ferenc volt, hozzá köti említett szerzőnk a „holtak könyvé"-nek vezetését, tehát 1724-1730 közötti időtől követhető nyomon a temető alakulása, a temetések rendje. A Miskolci Ortodox Egyházközösség anyakönyvének első kötete 1726-1863 között tartalmazza a születettek, házasultak, s az elhaltak adatait. A halotti anyakönyv első bejegyzése 1726. május 15-én történt. Eszerint: Isten szolgája, a miskolci Athanasziosz 8. kép. A mindszenti római katolikus és evangélikus temetők térképe