Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

Muszea, miután vétkeit előttem, Theodosziosz szerzetespap, a Szent Naum egyházközség parochusa előtt meggyónta, részesült a Legtisztább Titokban, eleget tett a közös kötelességnek és eltemettetett a Mindszenti temetőben.

48 1726-1782 között a miskolci ortodox vallású halottakat csak ebbe a temetőbe temették. 1782-1784 között a „Kálvinista temetőben" temetkeztek, majd 1784 márciusától „a nekünk kijelölt új temetkezési helyen", tehát a tetemvári temetőben. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a Mindszenti Temető Szirma felé eső részén (jelenleg a déli tehermentesítő út szeli át ezt a részt) ne temetkeztek volna később is. így például az 1848/1849-es szabadságharc idején. Szűcs Sámel miskolci naplóíró feljegyzéseire hivatkozva Szendrei János írja, hogy 1849 nyarán „már egy pár ezer orosz katonát elvitt a cholera. Leginkább a görögök tetemvári, s a reformátusok ugyancsak ott lévő sírkertjébe, a mindszenti temetőbe, a kavicsos domb mellé, és a szántóföldekbe takaríttattak el."

49 Már a 18. század végén többször leírták, hogy a mindszenti temető Miskolc városi területen van, ez nem tartozik a történeti, az egykor önálló Mindszent településhez. Miskolciakat és nem miskolciakat is temettek ide. A magyarázat már 1777-ben is az volt, hogy a katolikusok száma gyorsan megnőtt (ekkor kb. 4000 katolikus vallású lakosa volt a városnak). A temető természetesen többször is „megtelt". Bezárására a 20. században is sor került többször (1930, 1976), de néhány évnyi szünet után újra és újra megnyitották. 1992-ben a koporsós és urnás temetés egyaránt engedélyezett. Ezért van az, hogy számba vehetetlen azoknak a sírhelyeknek, síremlékeknek a száma, amelyeket évtizedekkel ezelőtt még számontartott a köztudat, napjainkban pedig már nyomuk sincsen. Nagyon sok olyan jeles személyiség porlad itt, akikről Miskolcon utcát is elneveztek, vagy emléküket tudományos tevékenység, művészeti alkotás fémjelzi, míg ismét másokat nyomdatermékek lapjai őriztek meg az utókornak. Alábbiakban a teljesség igénye nélkül (s mert e tanulmánynak nem ez az elsődleges feladata) számba veszünk néhány jeles, napjainkban még fellelhető síremléket. (A könynyebb áttekinthetőség kedvéért a fényképeken bemutatott síremlékek térképünkön ugyanazzal a számmal jelennek meg, mint a képek sorszáma. 8. képen bemutatott számok így szolgálják a helyszín azonosítását.) Az evangélikus temető síremlékei, típusai A magyar temetőkre általánosan jellemző, hogy a jellegtelen műkősíremlékek között elvétve értékes, igényes megformálású, régi síremlékekkel is találkozunk. Természetesen a temetők fő útvonala mellett elhelyezkedő kripták, sírépítmények és sírjelek sora rangjelző jelleggel már egy egészen más „világot" képvisel. A közös parcella keleti végében áll Soós Károly 1848-as honvéd emlékoszlopa. A síremlék talapzata vöröses kőből készült, egyszerű kialakítású, hasáb formájú. A rajta emelkedő koszorúval övezett félbetört oszlop a romantikus protestáns sírjelek jellegzetes példája. Valószínűleg többször felújították, illetve újrafaragták (9. kép). Az 1789-ben született és 1864-ben meghalt Szmik Pál neogótikus öntöttvas síremléke ipartörténeti szempontból is figyelemre méltó. A két féltornyos, vimpergás síremlék egykor kedvelt típus lehetett, mert pár darabját a szomszédos katolikus temetőben is megtaláljuk. Az emlék feltehetően diósgyőri öntvény (10. kép).