Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

díszes kapuzata elpusztult. A kálvária-domb egykor gondozott kellemes lejtésű, rézsűvel gondozott, ligetekkel szegélyezett útjai elvadultak, a kert gyümölcsfái elkorcsosodtak. A kápolna jobb oldalán álló stációt ismeretlen időben ledöntötték, romjai az egykori talapzat mellett jelenleg is fellelhetők. Az első stáció viszont nem, az az építkezések kezdetekor (beleesett az építési területbe) megsemmisült. 1992-ben elkészültek a kálvária-domb rehabilitációs tervei, amelyek az egykori állapot visszaállítását tűzték ki célul. A szegények kórháza, vagyis a mindszenti ispotály A napjainkban is meglévő épületről nagyon hiányosak az ismereteink. A plébánia jegyzőkönyveinek tanúsága szerint, a jelenlegi épület alapkövét 1761-ben rakták le, s elsősorban a polgárok adományaira építve. Ez a 18. századi objektum egy korábbi, 15-16. századi ápolda-épület helyére került, feltehetően annak alapjait felhasználva. Az első ispotályról a legkorábbi okleveles adat 1507-ben tesz említést. Ekkor Szirmai Mihály és Csabai Horváth Gergely az akkori Jenke pusztán lévő rétjüket, minden szükséges tulajdonjogi igazolással ellátva a Mindenszentek egyháza Miskolc város végén épített ispotályának adományozták, elhunytjaikért, misemondás fejében.

36 A meglétre, működésre vonatkozó következő adatunk 1563-ból származik. Ekkor 22 zsellér szolgálta a kórházat. Nem ismerjük az ispotály jövedelmét, mindössze annyit említenek a korábbi történeti leírások, hogy a mai Rákóczi utcán működött a Szinván egy malmuk, amelynek Ispotály-malom volt a neve. A jelzett évben 53 lakója volt az ispotálynak. A Mindenszentekről elnevezett egyház oltalma alatt állt, s benne nemcsak szegényeket, bénákat, hanem vakokat és némákat is ápoltak.

37 Nemes József 1864-ben jelentette meg a miskolci plébánia történetét feldolgozó munkáját. Ebben írja, hogy 1750-1759 között Fáy Ferenc volt a mindszenti plébános. Már ekkor felvetődött a régi helyén egy új kórházépület felépítése, de erre csak akkor került sor, amikor kinevezték nagyváradi kanonoknak, s így, de még mint „a tapolczai apátsági uradalom teljhatalmazottja építette fel a miskolczi róm. kath. szegények házát erős, tömör anyagból, lerontván a régi, már végpusztulásnak indultat."

38 A Szt. Márton és Szt. Erzsébet patronátusa alatt megáldott alapkövet 1761. július 9-én tették le. Az ispotályt a diósgyőri koronauradalom támogatta, s felújításának, „működésének" költségeit folyamatosan biztosította. A 18. század végén már létezik külön alapítvány is, amelyre folyamatosan érkeznek kisebb-nagyobb adományok.

39 1745-ben készült a tapolcai apátság javairól az egyik legteljesebb összeírás. Ebben olvashatjuk, hogy „...aTemplomon innen, a Szőllők alatt, az ország útja mellett található Köbül Ispitál, a melyre hagyatott a Tégla ház Kemenczéiben töbnyire Lévő Circiter 14 700 tégla, ugyan a Templom Padgyán Lévő Cserép. Item (ti. valamint) a Templom mellett rakásban lévő 26 darab fa."

40 Az új ispotály építésére ezeket lehetett felhasználni. Itt esik szó arról, hogy valaki hagyott az ispotályra egy 100 forintot érő szőlőt, amelyet Máriássy apát saját magának kíván megvásárolni, az árát pedig az ispotályra fordítani. „Ezen Ispítály meg építésére azon okbul is Szükséges - fogalmaz az 1745. augusztus 30-án készült feljegyzés -, mivel sok gyámoltalan embernek az ganajokon történik halálok."

41 Az egyházak szociális tevékenységében kiemelkedő szerepet játszó szegényápoldáknak két kiemelésre méltó emléke maradt meg Miskolcon. A régi mindszenti, valamint