Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

fogadó felől lehetett olvasni. Napjainkban egyetlen oldalon néhány betű látható csupán, a többi időközben lekopott, a felújítások és „áttelepítések" idején megsemmisült (2. kép). A századfordulón még olvasható szöveget Szendrei János közli várostörténeti monográfiájában: „Az Isten szeplőtelen szülője, magyar hon nagyasszonya, a keresztények segítője, a járványos dögvésztőli oltalmazója és a nepomuchi szent János védnök tiszteletére és dicskoszoruzott Lőrincz és Sebestyén tiszteletökre." „Magyarországot Istennek segedelmével kormányzó hatodik Károly alatt az orthodox miskolci nép szentelte, hogy a járványos dögvésztől szabad és óva legyen." Az egykori fogadó felőli oldalon pedig olyan felirat volt, amely háromszor tanúsította, hogy ez az egyedülálló egyházi alkotás 1738ban keletkezett.

31 A korabeli leírások szerint a „nagy árvíz" évében, 1878-ban az egyik szobor fejét letörték, s ezért a plébános mindhárom szobrot a talapzatról eltávolította. Ezek további sorsáról írásos feljegyzést nem ismerünk, azt viszont tudjuk, hogy ekkor sor került az emlék megmaradt részének restaurálására. Schack Béla „Miskolczi emlékek" c. 1897-ben megjelent írásában erről így emlékezett: „...akkoriban a mindszenti templom dombon állott. Nem tudom, hogy nivellálták későbben... A parochiának patriarchálisán egyszerű épülete volt, abban rezideált a jó öreg Beller plébános úr... A plébánia előtt is egy meredek domb volt. Azon állott a csupros kép. A szoborcsoportozat még most is megvan, de úgy megrenoválták, hogy azt hiszem, nem maradt meg a régiből egy kődarabka sem. Azonkívül az egészet valami furfangos módon odébb csúsztatták, s hozzá még ezt a részt is megplanírozták. Az egyengetési rendszerrel az ifjúság határozottan veszített, s én őszintén sajnálom a mai generatiot, a mely most már a hajdanában lejtős helyen nem rendezhet olyan pompás szánkacsuszamlásokat, mint mi annak idején a csupros-kép, meg a Báránka között... A Báránka kérem, egy kocsma volt. Híres kocsma, amikor még nem épült fel helyén a mai modern angyalos és czimeres püspöki palota, az, amelyben az üzletvezetőség van elhelyezve."

32 A „Csupros szentek tere" elnevezésről két magyarázatot ismerünk. A „pápista" verzió szerint a kegyeletsértést részeg csizmadiák követték el, míg a „kálvinista" magyarázat szerint görömbölyi tót gazdasszonyok aggatták csupraikat és tejesköcsögeiket a szoborra, s akkor szenvedett sérülést. A leírás szerint mindez az 1860-as években történt, s azóta nevezi a teret a „köznép" csupros szentek terének.

33 (Ez hivatalos elnevezés természetesen soha nem volt. Amikor a templom előtt teret kívántak kiképezni az 1920-as évek első felében, akkor vetődött fel a névadás szükségessége. Az 1930-as évektől így lett Szent Imre herceg tér, 1950/51 -tői Magyar-szovjet barátság tér, 1991 -tői pedig Mindszent tér, amely így őrzi tovább az egykor volt önálló település nevét.) A szoborrá egyszerűsödött szoborcsoport helye többször is változott. Eredeti helyét nem ismerjük, tehát azt a területet, ahonnan a 19. század végén kimozdították. Ezt követően a Szemere utca kövezésével kapcsolatban, 1924-ben vetődött fel az a terv, hogy a Mindszent utcát, a Csabai kaput és a Szemere utcát azonos szintre emelik. A városi mérnöki hivatal dolgozta ki a tervet, s ennek fontos eleme volt, hogy a templom előtt tér alakuljon ki. A három utca találkozásánál kiképzett téren Árva Pál tervei alapján helyezték el, 1924. november 8-9-én, kétnapos ünnepség keretében áldották meg a restaurált Mária-szobrot. A szobor helyreállítását Menarek Bertalan, Hajós Mihály és Kun József képzőművész-szobrász végezte (3. kép). Közel négy évtized után - s ismét a Szemere utca felújítása volt az oka - 1961-ben ismét megváltoztatták a szobor helyét. Amikor daruval kiemelték eredeti helyéről, az oszlop több darabra tört. Ekkortól áll jelenlegi