Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

3. kép. A „Csupros Mária" és a MÁV Igazgatóság 1916-ban helyén, a templom főbejáratától jobbra, s bár a törésnyomok nem látszódnak, az oszlop zsugorodott, kisebb, mint eredetileg volt. Egy, a múzeumban őrzött, s a 20. század elején készült archív felvétel jól mutatja, hogy az oszlopon álló főalak mesterségbeli tudásról tanúskodó barokk szobrászmunka volt. Alkotóját talán a templom főhomlokzatának fülkeszobrait készítő mesterben (vagy műhelyének valamelyik alkotójában) kereshetjük. Sajnos a legutóbbi, 1991 -es - bár kétségbe nem vonhatóan jószándékú - „helyreállítás " teljesen eltüntette az eredeti faragványból még megmaradt plasztikai részleteket, ikonográfiái jellemzőit. A talapzat megrongálódott, nagy történeti értéket képviselő felirattöredékeit nemhogy rögzítette volna, hanem szinte teljesen megsemmisítette. A „Csupros Mária" fénykorában városunk egyetlen barokk kori, szabadon álló köztéri szobra, ill. szoborcsoportja volt. Az alkotás mostani formájában inkább csak a tér nevére is utaló történeti jelként minősíthető. (A szobor esetleges újrafaragásával Miskolc barokk emlékanyaga gazdagodna.) A Kálvária-domb és építményei Máriássy Sándor, aki 1735-1743 között volt tapolcai apát, s fő templomépítő, megörökíttette magát a templom bejárati kapuja fölött elhelyezett családi címerével. Ugyanez a címer lelhető fel a templomi padsorok faragott padelőin is. Egy évszázaddal később rokona, Máriássy Gábor egri kanonok, szentiváni apát folytatta püspök elődjének egyházgyarapító, városképformáló tevékenységét. A 19. század közepén határozta el, hogy alapítványt tesz egy kálvária felépítésére. Helyszínéül papi működésének egyik jelentős állomását, Miskolcot szemelte ki. Döntésében feltehetően szerepet játszott a főpap rokon emlékének történő adózás is.