Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)

betemetett kúttal, s a domboldali temetőbe költöző generációkkal együtt feledésbe merültek az egykori legendák is. Turistaotthon az Avas-tetőn Az Avas történetének különlegessége, hogy - a környező erdőségekhez, a várostól, városi közlekedéstől távoleső helyekhez hasonlóan - a dombtetőre, az egyik szépen kimunkált platóra századunk első harmadában turistaszállót építettek. Úgy gondolták, az Avas a turistaforgalomnak éppen úgy része lesz, mint pl. a Bükk. Az építés kezdeményezését ezért is vállalta magára a Borsodi Bükk Egylet, amelynek elnöke az Avas-rendezési terveiről is jól ismert Tury József volt. Az építkezés egybeesett a Városi Idegenforgalmi Hivatal megalakításával, illetve annak egyik első ténykedése volt a turistaszálló leghasznosabb programjának, működtetésének kidolgozása. Az Idegenforgalmi Hivatal Hodobay Sándor polgármester kezdeményezésére 1927-ben alakult meg, s első vezetője Unger Hugó lett. Az avasi „Bükk-Otthon"-t 1929 nyarán avatták fel. A város által az egyesületnek átengedett Latabár-féle ingatlanon (Nagy-Avas, Latabár sor 394.) épült fel, s öt nagy szobája 70-80 turista elhelyezésére volt alkalmas. Itt kapott helyet az egylet központja, s természetesen itt volt legolcsóbb megszállni a városba érkező turistáknak, fiataloknak, iskolai kirándulócsoportoknak (7. kép). A kezdeti nagy lelkesedés az ún. Avas-kultusz lanyhulásával párhuzamosan alábbhagyott, s egy évtizedes működés után, 1939-ben felvetődött az „Otthon" megszüntetése. Pedig évente 2000 ember szállt meg itt, s ez aligha mondható kevésnek, feltételezve, hogy a 7. kép. A rövid életű avasi turistaszálló