Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)

kirándulók nemcsak egy éjszakát töltöttek az Avason. A tervezett felszámolás okai között szerepelt, hogy nem sikerült megvalósítani az Avas-rendezési programot, a vendégek kivilágítatlan utakon, s a temető mellett tudtak csak feljutni szálláshelyükre, ami pedig inkább taszította, mint vonzotta a vendégeket. (Közben az otthont üzemeltető egylet megvásárolta a Dayka G. u. 8. szám alatti 3 szobás házat, s ezt rendezték be turistaotthonnak.) A Bükk Egylet már megkötötte a várossal az adásvételi szerződést, amikor 1940. január 17-én a turistaszálló porig égett, s úgy tűnik, hogy ezt mindenki - mint lehetséges megoldást -, megnyugvással vette tudomásul.

36 A rövid életűre szabott turistaotthon emlékét ma már csak egy forgalmazott képeslap, s néhány amatőr fényképfelvétel őrzi. A város hősi emlékművének terve, az „avasi halászbástya" A nagy árvíz fél évszázados évfordulóján, a Szent Anna tér Diósgyőr felé eső részén állították fel Gárdos Aladár napjainkban is látható emlékművét. A művész más alkotásokkal is kötődött a városhoz, így érthető, hogy felkérték egy régi álom megvalósítására: az első világháborús emlékmű elkészítésére. Nagy feltűnést és szakmai vitát kiváltó elképzelése éveken keresztül foglalkoztatta a közvéleményt. Gárdos egyébként régóta foglalkozott az elképzeléssel, számos tervet vetett papírra, csak sajnálhatjuk, hogy ezek elkallódtak, megsemmisültek. Terve az volt, hogy „az Avas első részét, amely az Erzsébet térre nyílik, bástyaszerűen kell kiképezni, hasonlatosan a budai Halászbástyához... A bástyaszerű kiképzés természetesen maga után vonja a szép és tágas terraszok megteremtését is. Ez a bástyázás és terraszolás nyomban a hegy lábánál kezdődik. Feljebb menve a hegy oldalán messziről láthatóan helyezzük el a Hősök emlékét."

37 Az elgondolás szerint egy félig reliefszerű szoborcsoportról volt szó, amelynek egy kriptaszerű homlokzat adott volna keretet. Úgy gondolták, hogy az alkotás hasonlít majd Bartholomet francia szobrásznak a párizsi Pere Lachaise temetőben elhelyezett világháborús emlékművéhez. A miskolci emlékmű „egy sebesült katonát ábrázolt, aki egy ferde síkon végső vonaglásaiban előredől a földön. Fölötte a kriptabejárat mennyezetének mélyéről egy kitárt szárnyú angyal repül, egyik kezében babérkoszorút nyújt a haldokló felé, a másik, hátrafeszített kezében pedig egy kivont kardot tart. Az előtérben, balról egy fiatal katona nyúl be a kilebbenő zászló után és szövetét ajkához szorítja. Jobb oldalt pedig egy magyar anya tartja magasba gyermekét. ...Az emlékműhöz kétoldalt széles lépcsőzet visz fel. És hogy az egész emlékmű harmonikus legyen, jobb oldalt egy paralell építkezést kell folytatnunk, amely egy oszloposán kiképzett pihenő lenne. A bástyázás és terraszozás, valamint az emlékműkripta építése éppúgy, mint maga a pihenő, betonból készülne, az emlékmű pedig színes rusicai márványból. A platókon és terraszokon szökőkutakat szeretnénk elhelyezni" - fogalmazta meg elképzeléseit a szobrász.

38 Az elképzelésről nemcsak rajzok, jegyzetek készültek, hanem makett is, ami - minden valószínűség szerint - szintén megsemmisült. A terveken évekig vitatkoztak a miskolci szakértők és hivatalok, végül is amellett döntöttek, hogy szerencsésebb kiírni egy országos tervpályázatot, ezzel esélyt adva más ötleteknek, koncepciónak is. Amilyen gyorsan született az új elképzelés, olyan gyorsan feledésbe is merült. A városépítészet, városrendezés új, reprezentatívabb, nagyvárosi tér kialakítását kívánta meg. A Kereskedelmi Iskola-Minorita-templom-leendő Postapalota-Pece-patak által