Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)
a Lévay Egyesület ezüst koszorúját, 16-án a múzeumba látogat, majd felsétálnak az Avasra egy kis „pinceszoaré" céljából. 17-én tapolcai kirándulás szerepel a programban: Bank Sándor hívja meg ebédre Mórát az Anna-szálló éttermébe, délután pedig - Sassy Csabáék szőlőjében-gyömölcsösében - flekkensütésen vesz részt a társaság. Ezeknek az utolsó Miskolcon eltöltött Móra-napoknak a leggyakrabban felidézett, legemlékezetesebb epizódja: a május 16-i nevezetes avasi borozgatás Marjalaki Kiss Lajos pincéjében (Nagy-Avas, Középsor 648.). A házigazda így emlékszik vissza erre a délutánra: „Elhatároztuk, hogy Neki, az Alföld szülöttének, megmutatjuk a híres avasi kőpincéket. Aznap délután verőfényes gyönyörű időben elindultunk az Avason levő pincémbe. (...) Ott kipakoltuk a magunkkal hozott harapnivalót, asztalra került a jó, tüzes geszti bor, s vidáman csendültek össze a poharak." 59 (7. kép) A társaság (a neves vendégen és a házigazdán kívül Tauszig Mária, Leszih Andor, Sassy Csaba, dr. Rimóczy József, Rónay György, Imre József, Gáspár Mihály) végigadomázza és végigdalolja a délutánt és az estét. 60 Sassy Csaba is előadja elmaradhatatlan Móra-köszöntőjét: Mórát az Avasalja nyílt szívvel és nyílt lélekkel szeretettel várja. Mert erre az Avasalján a kedély most fázik és a régi, jó élethez sok minden hiányzik. Az életnek sava-borsa hiányzik itt sokszor, jó, hogy eljött konzultálni Szegedéből az a híres gondűző dísz-doktor. (Móra Ferenc köszöntése 1933. máj. 15.) Ez az utolsó Móra-köszöntő, Sassy ezentúl Móra-emlékversek írásával emlékezik a nagy barátra. Egy év múlva így idézi fel a „tréfa-halmozó" „kedves mesemondó" alakját: Ma egy esztendeje, hogy itt ült közöttünk... s ajkáról mint gyöngyszem, úgy pergett a szó... Jókedvűek voltunk... tele életkedvvel... mert közöttünk ült a tréfa-halmozó. Csupa szín, derű és napfény volt a lelke... Játékos kedélye folyton csillogott (1934. máj. 16.) Két év múlva pedig ugyanezt a jelenetet emeli ki: Most két éve még könnyebb volt a kedvünk (...) Itt ült közöttünk egy kedves mesemondó, s csak úgy szikrázott mókás szelleme, nevetéstől csengett a pincegádor s szeretettel mosolygott ránk szeme. (Évfordulón Miskolc, 1935. máj. 16.)
