Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

vök, ide egyszerűen - hazajövök. És szívemnek minden szálával össze vagyok nőve a maguk kedves, megértő, intim városával."

54 Több mint harmincéves az a barátság, amely az írót Miskolchoz köti. A vendéglátó barátok különösen szelíd bölcsességét, emberszeretetét és humorát értékelik nagyra: „ő nem is tollal írt, de a szívével és nem papírra, hanem a szívünkbe. (...) tudásán, írói művészetén és minden képességén túl is neki legfőképpen az egyénisége, aranyos szíve, bölcs humora, emberismerete, utolérhetetlen megfigyelőképessége, mindezek felett pedig megértő emberszeretete az, amivel olvasóit, barátait magához kapcsolta (...) Igen, mert a szív és lélek nemessége a legnagyobb érték az emberben. Ezt becsültük mi is mindig Mórában."

55 A visszaemlékezők kivétel nélkül megemlítik az író mosolyát: „már ott is az arcon a Móramosoly, amiben minden benne volt: a dolgoknak bölcs megértése és minden örök emberi tökéletlenségnek és feleslegességnek a megbocsátó, elnéző szeretete."

56

; „Ezért nyílt az ő arcán csak olyan <mosolyvirág> (..O"

57 Ez a szelíd, bölcs és mély értelmű mosoly pontosan kifejezi Móra személyiségének lényegét, azt a sajátos életszemléletet, a jó kedély filozófiáját, amely olyan ellenállhatatlanul hódítja meg Miskolc polgárait. A legismertebb és leghíresebb Móra-látogatás azonban alighanem az utolsó. 1933 májusában, halála előtt néhány hónappal emlékezetes négy napot tölt barátai társaságában az író. A látogatás része Móra felvidéki felolvasó-kőrútjának. Miskolcon május 15-én, a „zenepalotában" beszél utoljára a város polgáraihoz. Előadásának címe: őszinte vallomások.

5

* A baráti kör által szervezett programok azonban messze túlmutatnak egy szokványos látogatás keretein: Az egyik este - Ferenczi Károlyéknál - átveszi Bank Sándortól 7. kép. Móra és avasi asztaltársasága a Marjalaki-pince előtt (1933. máj. 16.)