Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

szerzett az Avason, ahová jó embereit, de főként idegenből jövő ismerőseit egy pohár borra meghívhatja."

38

) Lévay alkata, egyénisége, világképe nemcsak az Ady-féle önkiteljesítő-önpusztító életfelfogással ellentétes, hanem a Petőfi-féle játékos borkultusztól is távol áll. Nála nem a művészi teremtés, az ihletszerzés rafinált módját jelenti a pince és a bor szeretete, hanem a társasélet egyik alapvető formájaként értelmezhető. A pincézés szerves része, „urbánus" kelléke a tekintélyes közhivatalnok és elismert költő békés, konszolidált életének. „Petőfinél a meg-nem-ivott bor is valami szent részegséget okozott - állapítja meg Ravasz László -, Lévaynál a megivott bor is csak egy kis melegebb józanságot." A Lévay-féle asztaltársaság poharazgató szertartásaiban legalább olyan fontos a szellemi együttlét, a beszélgetés-adomázás varázsa, mint a bor mámora. Tompa az ilyen mulatságok alkalmával (ha sok bort nem is iszik) néha teljesen átengedi magát a „magyaros" virtusnak: „mutogatta s bizonygatta nagy testi erejét. Egész játékkártyát tudott egy fogásra szétszakítani. Ily kártyaszakítás közben történt egyik közmulató helyiségben, az Avas-hegyen, hogy kezefejében egy ér megpattant, amelynek feltűnő kidudorodását aztán egész életén keresztül viselte."

39 Lévayhoz írt leveleiből kiderül, hogy mindig nagyon várja a miskolci látogatásokat és az avasi borozgatásokat, bár egyre gyakrabban visszatartja a távolság, a fáradtságos utazás és súlyosbodó betegsége: „Én is szeretnék köztetek lenni olykor, olykor, s ahogy szoktunk, mulatni egy keveset, de tudj'a fene, én már igen vénülök (...)" - írja 1855. nov. 26-án.

40 Két hónap múlva így mentegetőzik: „Egyébiránt mit csináltok? remélem nem vagy beteg; ha a torokfájás fenyeget, le nem megyek Miskolcra az Avasért sem. Pedig jó volna ami a gyomrában van, saját gyomrunkba juttatás végett."

41 Majd 1866 novemberében (alig több, mint egy évvel a halála előtt) ezt írja: „Hogy nekem kedves volt mindenkor a Miskolcra rándulás: abban 3. kép. Tompa Mihály