Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

gunkban föltalált, s talán hozta az ifjú- és gyermekkori emlék is, mely Borsodhoz, mint második szülőföldjéhez vonzotta. (...) Érkezése mindig baráti ünnep volt nálunk. Mi tanárok - akkoriban én is az voltam - hol egy, hol más barátunk asztalánál gyülekeztünk az ő tiszteletére. (...) A fesztelen szórakozás ily alkalmainál Tompa, a még egészséges Tompa, derült kedvű, élces, humorosan anekdotizáló volt." - írja Lévay a Tompa Mihályról című vallomásában.

35 Családi kapcsolatai is Miskolchoz kötik - mint már említettük. (Az öreg Tompa egyébként céhen kívüli foltozó csizmadiaként, majd városi hivatalnokként tengeti életét. Fia támogatására valóban rászorul. Lévay szerint a kenyérkeresetnek más módjaival is megpróbálkozik: kalendáriumokat és verses históriákat árul kiterített ponyván, tizedesi vagy fertálymesteri megbízatást vállal, még a versírással is eljátszadozik.

36

) A miskolci Tompa-emléktábla szövege is utal a költő „kettős" kötődésére: „Irodalmunk aranykorának egyik legnagyobb költője, Lévaynak hűséges barátja, akit az Avashoz egy sírkert és egy baráti kör fűzött." Erre a híres baráti körre tekint vissza Sassy Csaba egy nosztalgikus hangvételű költeményében: Valamikor nagyon régen... messze régen... Tompa Mihállyal együtt jártak itt... S a vén Avas akácvirággal várta Örökké nótáskedvű fiait. És minden évben jött Gyulai Pál úr... ...És együtt járták be a vén hegyet S hat lépésre járt hol elől, hol hátul Gyulai Pál úr Lévay megett... S hogy elköltözött jó Gyulai Pál úr, A meghitt, öreg cimbora, Úgy érezte: színtelenebb az élet... És fanyarabb lett az Avas bora. S ha nóta csengett le a vén Avasról, Belésiklott a lélekharang... (Lévay köszöntése) Az első végleg búcsúzó barát, akiért az avasi „lélekharang" szól: Tompa Mihály. Tompa nagyon kedveli a miskolci asztaltársaságot és az avasi mulatságokat, bár elsősorban a barátokért, a hangulatért, a nótákért és a kártyázásért rajong, nem a borért. Lévay pontosan megrajzolja a „mulató Tompa" arcképét: „Szerette a vidáman mulató baráti kört, amelyben magát fesztelenül érezhette. A többiekkel szívesen elpoharazott, eldalolgatott és kártyázgatott. (...) én őt a bor kedvelőjének nem mondhatom. Én őt soha még csak színében sem láttam a mámornak, bármily tüzelgő volt is körülte a társaság."

37 Lévay is a lehető legtávolabb áll a híres „avasi korhely", a bohém költő kínálkozó szerepétől. (Ezt a szerepet majd Sassy Csaba fogja eljátszani.) Számára (és asztaltársasága számára is) az avasi és hámori pincézések nem a divatos dekadencia, a századvég és századelő mámorkultuszának megnyilvánulásai voltak, hanem a polgári életforma, a vendéglátás tradicionális kelléke, a literátori és baráti érintkezések, a baráti kör összetartásának legfontosabb eszköze. (Egy avasi pince birtoklása a polgári tekintély elengedhetetlen feltételének tekinthető. Ha valaki „pincetulajdonos", az már polgári „rangot" jelent. „Tősgyökeres miskolcivá csak úgy lehet bárki jött-ment itteni lakos - írja Tury József -, ha pincét