Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

is befedő tiszta hó feldíszíti az egész várost, - s a mesés hangulatban szinte hallatszik a toronyóra kedves muzsikája. Wieszt lapja olyan emóciókat ébreszt, melynek hiányától szenved a nagyvárosi ember, holott a városszépítők, a tájrendezők e gyönyörködtető látványt hűséggel gondozzák. Grafikája az örökségül kapott város erényeinek felismerésére és szeretetére is figyelmeztet. A városkép ábrázoló kortársak közül két művész emelkedik ki, Seres János és Kunt Ernő. Seres nagyon egyszerű eszközökkel, tussal és temperával koncentrál az Avason levő sorokra úgy, hogy maga is részese a tájnak

29 (14-15. kép). Átéli és érzékeltetni képes annak hangulati lényegét. Az emlékek színhelyét benövő vegetáció formagazdag rendje mögött szinte teremtményekké válnak az emberi alkotások, a pincegádorok és présházak is. A látványból kiinduló, s oda majd vissza is térő expresszív művek ezek, egy olyan szubjektum eredményei, mely a lényegre, a logikus rendteremtésre és a természet adta variációgazdagságra fogékony.

30 A látvány átírásának képességével Bene Gézához, határozott summázottságával Nagy István művészetéhez, az oldottságban is szerkeszteni tudó képességével Egry József látomásképeihez kapcsolódnak rajzai. Művei új egyéni hanggal gazdagítják nemzeti kultúránkat, s ezáltal az avasi ábrázolások kortárs művészetünk kincséivé válnak. 16. kep. Kunt Ernő: Szabadság tcr, 1961