Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

17. kép. Kunt Ernő: Képzőművészeti kamarakiállítás, 1961 A felfokozott színek harmóniája jellemzi Kunt Ernő képi világát. Azok tiszta kontrasztjával a látvány dekorativitását emeli ki, s mint valamennyi nagyméretű táblaképén a „Virágzó gesztenyefákon" - is egy totál városképet komponál. Az Avas felismerhető alakja és az utcán járó emberek egyaránt jelen vannak a reprezentatív bokrétafák környezetében. Kunt Ernő az, aki leghűségesebben vissza-visszatér a kimeríthetetlen természeti szépségű jelenséghez. Ha havazik, abban képes megláttatni a szívet melengető szépet, s ha már a fák elvirágoztak, új ruhába képzelve azokat, - fest róluk képet, metszi őket fába, alkot motívumaiból kifejező plakátokat

31 (16-17. kép). Az ő munkásságában csúcsosodik ki a hegy modern festői világa azzal a sajátos előadásmóddal, melyet talán Ziffer Sándor expresszivitásával lehet leginkább rokonítani a hazai művészetben, - de amihez saját tapasztalata által jutott el, s a kortárs magyar művészetben egyedül alkalmaz. A miskolci Avas egyre fontosabb szerepet tölt be a nagyvárosi ember természet utáni sóvárgásában, s részese annak a csodának, amit egy „belvárosi hegy" - még ha csak nyomokban is de nyújtani képes a régen vagy most készült alkotásokon keresztül. Goda Gertrud