Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)

2. kép. Miskolc térképe 1773-ból jegyzékeiben és más forrásokban. A terület határaira nehéz a forrásokból következtetni, de néhány topográfiai adat közelebb visz a szőlőhegyek azonosításában. Mivel mind (Hejő)Csabán, mind Miskolcon volt Középszer nevű szőlőhegy, a területen húzódott Miskolc és Csaba közigazgatási és birtokhatára (amint ezt a későbbi térképek igazolják is). A Kötelkönyvben a szőlők összeírásánál szerepel, hogy „Szent György begyén a Rusin oldal felöl Polgár Mihály szőlője a csabai határig tart."

30 Ez a fontos topográfiai adat megerősíti azt a nézetet, hogy a 16-17. században - a térképek megjelenése előtt is - a Szent György-hegy határa a csabai határ, vagyis a miskolci szőlőgazdálkodás és a város közigazgatási, illetve birtokhatára itt egybeesik. A beszolgáltatott bordézsma és a birtokosok száma alapján a Szentgyörgy-hegy a legtekintélyesebb promontórium a három közül. Itt termelik a legtöbb bort a miskolciak és az összes miskolci szőlőhegyet tekintve itt vannak a legnagyobb, legtöbb bort termő szőlőbirtokok. 1549-ben a 49 szentgyörgyi birtokos közül 6 fizetett 10 köböl vagy annál több dézsmát, a Középszer 10 dézsmafizetőjéből kettő, míg a legnagyobb szőlőhegy, a Bábonyibérc 79 adózója közül csak öten. A legnagyobb dézsmák a legterjedelmesebb szőlőkre engednek következtetni, de utalhatnak az itteni szőlők kiemelkedő termőképességére is. A bor minőségére ezek az adatok nem szolgáltatnak információt, de két fontos 18. századi szerző: Bél Mátyás és Benkő Sámuel a legjobb minőségű borok közé sorolja az itt termesztettet. Bél Mátyás „A miskolci borról" szóló kéziratában

31 mintán megemlékezett a Szent György-hegyoldal déli fekvéséről, a „Mely hegyek termelik a legjobb boro-