Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

ollyan pinczék, mellyeknek tellyességgel semmi pincze házok nincsen" (106). E cellárium tulajdonosi névsorban bújnak meg: Fejir barátok, a paulinusok; Hoszszufalussi János, Dőri Bálint, Forgó János uraimék, Szepessy Pálné és Öreg Szepessy Pálné asszonyaimék; az Ecclesia pinczéji, kettő; Dőri András uram, a „Várassé", újfent Szepessy Pálné asszonyom, Sidó Gergely, a Palóczi família stb. A pinceház nélküli „kőlyukak" sorában három avasi dűlő pincéi is megférnek a Bábony bérez 72 hasonló státusú pincéi mellett. Az összeírást végzőtől helyet kér magának a Közép szer 24 „pinczé"-je, ahol Vetéssy Sámuel, Aszalay Mátyás, Szigyártó András uraimék, egy nőtlen harsányi lakos, Rácz Nagy Pál nevű, András kovács felesége és a „Váras molnár gazdája" celláriuma is megfér. A Hóhér bástyán 19 pincetulajdonosból ott találjuk Bóldisár Sigmond uramat, de a vidékiek közül - annak ellenére, hogy azok pincéit külön írták össze, ahogy azt a későbbiekben látni is fogjuk - ide becsúszott Bocsi Szabó Péter és Ónodi Borbély János gazdák neve is. A Jésus kuttyánál, a felső sor-ban egymás szomszédságában 78 cellárium gazdája került az összeíró lajstromára. A külön összeírás ellenére ide is becsúszott néhányvidéki gazda neve: Komjáti Ádám uram, Győri Nagy Jánosné és Rimaszombati Szabó István. A miskolci nemesség képviseletében: Haller Sámuel uram ő nagysága (kétszer is), Bük László (szintén kétszer), Nagy Sigmond, Faragó János urak; az iparosok népes táborából: Kerékgyártó Tót István vagy Nagy István kovács, ugyanezen avasi dűlő Alsó sor-ában (10) pedig Szigyártó Csapó János. Az összeírok körültekintő és alapos munkavégzésének egyik, s egyben a conscriptio hitelességének - egyéb említett hibái mellett - bizonyítéka, hogy a puszta pinczéket (19) is számba vették. Elhanyagolt celláriuma volt mások mellett Forgó János uramnak, egy ongai lakosú Vatainénak, Korcsmáros Jánosnak (kettő is egymás szomszédságában) és annak a Tót Jánosnak, akinek a neve után a „Királynál lakik" megjegyzés áll. Végezetül a vidéki emberek pinczéi (54) dűlőnkénti felsorolása zárja a miskolci pincék Kötél Könyv-i 1702-es összeírását. Az extraneusok rögzített névsorából az derül ki, hogy nagy előszeretettel vásároltak vagy béreltek pincéket az Avason. A számba vett vidéki pincésgazda 68,5'%)-a (37 fő) az Angyal völgyön (14), a Pap szer felett alsó sorban és a Hóhér bástyán (14), vagy a Jésus kuttya felett (9) bírt kisebb-nagyobb celláriummal avagy kőlyukkal. Természetesen, közöttük a Miskolc környékiek (Diósgyőr, Görömböly, Mályi, Besenyő, Onga) és a megyebeliek (Vatta, Igrici, Bocs, Keresztes, Keresztúr, Ecscg, Gesztely, Aranyos) voltak túlsúlyban, bár itt volt pincésgazda az Angyal völgyi pincesoron Rimaszombati Szabó János is. A felsoroltakon túl még a „Bábonyi bérez pinczék között vadnak" 1702-ben vidékiek (17 fő), akik a felsorolt helységeken túl még Parasznyáról is érkeztek. A városnak a pinczék utáni quantum egységesen járt úgy az intraneusoktól mint az extraneusoktól: „edgy egész pincze házas pinczére 8 fl. ung. (magyar forint), fél pincze házas pinczére 5 fl. ung. és a semmi pincze ház nélkül való pincze lyukra 3 fl. ung". 3 évvel később „taxára való borokért pinczéken való járás" ürügyén - szakszerűségét tekintve messze az 1702. évi alatt maradva - újabb Conscriptio Cellariorum Oppidi Miskoltz készült 1705 és 1707 között.

1S A csak neveket, pincetulajdonosokat felsorakoztató és taxaboraik elmaradására figyelmeztető összeírásból 735 miskolci pince szűrhető ki. A nehézséget a kézirat töredékességéből és a kézírás hányavetiségéből adódó szisztematikusság hiánya okozza. Ezekkel birkózva az alábbi eredményre jutottunk. A miskolci pincék 60,54%-át (445-öt) ekkorra már az Avas Hegyen vájták, a többit pedig (39,45%-át - 290-es) a Bábonyi bérezi (175) és annak Felső (74) s Leg alsó (41) pincesoraiban. Az avasi pincés dűlőkből itt az Angyalos völgy 16, a Jesus kuttya felett 199, annak Felső