Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
sora 63 s Alsó sora 44, a Hóhér bástya 84 és a (Pap szer felett) Az alsó sor 39 pincéje szerepel. Ahogy föntebb is említettük a conscriptio bővebb információjának (pl. a pincék állapota, az extraneusok kiemelése, a puszta kőlyukak feltüntetése stb.) hiánya nem teszi szükségessé annak - akár az avasi pincetulajdonos társadalmi réteg - mélyebb elemzését. A helyi bortermelés és - kereskedelem 18. századi fokozatos növekedése, annak egyre szélesebb körű térhódítása magával vonta a bor tárolási helyeinek, a pincék számszerű növekedését. Bizonyítéka ennek a fent közzétett két összeírás mellett egy 1725. április 11-ei és május 28-ai keltezésű összevont lista, ahol már az újonnan ásott celláriumok tulajdonosainak és a befogás évének (hónapra és napra pontos) regisztrálására is vállalkoznak. Hangzatos fejlécének olvasata: „Miskolcz Városa Territóriumán újjonnan Asattatott, és ennek előtt propter Injuriam Temporis ^//szta« állott, és az Város Lakossai által mostan felfogott Pinczéknek Conscriptiója."' 1 ' „Az B. Város végezéséből" 1706-tól 236 újonnan ásatott pince 12 tudomásul vételét terjesztették Miskolc város tanácsa elé. A város elöljárói kézhez vehették a Bábonyi Bérez (Új Sor - 42, Az régi pinczék Sorában - 20, Farkon - 41), a Bedeg völgy 20 „újonnan Asattatott" (összesen 123) pincéi mellett az Avas Hegy 113 „mostan fel fogott", ill. 1706-tól használatba vett celláriumainak lajstromát. Következésképpen, Miskolcon a 18. század első negyedében létesített új pincék 47,88%-a az avasi pincesorok valamelyikén kapott helyet. Mindezt - az avasi pincék vonatkozásában - lássuk kissé részletezve is az 1725. évi kimutatás alapján. Az Avas Farkon lévő és fel fogott Pinczék Conscriptiója ekkor összesen 50, melyből Az Felső Sorban 8, A Középső Sorban 23, a Harmadik Sorban 14, a Negyedik Sorban 5; az Angyalossi völgyön (mai Mély völgy) lévő újonnan ásatott Pinczék Conscriptiója alapján ekkor összesen 24, melyből A Legfelső Soron 2 és Az Alsó Sorban 9; míg Az Hóhér Bástyán 5, Az ú)Temető Helyen \2,Az Jésus kúttya sorában 18 észKis Kovetses soron (vagyis a Tűzkövesen) 4 újonnan befogott pincét regisztráltak. Hogy az összeírt új pincék mikortól is kerültek használatba (usuatur), e tekintetben négy, gyakran előforduló 1724. évi dátumra lehetünk figyelmesek, amikor - minden bizonnyal -pincekiosztásokra (új helyek kijelölésére, vagy puszta kőlyukak használatba vételére) került sor Miskolcon. 1724. szeptember 10.: az Angyalos völgy alsó sorában és a Hóhér bástyán, szeptember 28.: a Bábonyi bérc új során, október 5.: az Avas fark mind a négy pincesorán és december 17.: az Angyalos völgyön. A többi előforduló évszám (1706,1708, 1710, akár 1712, 1713, 1716, 1719 vagy 1721, 1722. október 6., 1723, 1724, 1725), amely után az „usuatur" (használtatik), a „jure Sangvinis possessa" (vérségi jogon birtokos) kifejezések, előtte pedig a pincetulajdonos neve áll, mind-mind a celláriumok rendszertelen adásvételének következménye. A conscriptio a fenti értékes információkon túl közölt adatokat a pincék állagáról és befogási állapotáról is, pl. „sine janua" (ajtó nélküli), „ajtó nélkül való", „küszöbes és ajtós pincze", „ajtós pincze", „pincze Házas kész pincze", (pincze helye vagy ...sellérje) „mostan ássattatik", „...bor ház helye ab Anno...usuatur", „sine conseriptione" (talán puszta volta miatt eddig nem került összeírásra, legtöbb ilyet az Angyalos völgy alsó és a Jézus kutya sorában találtak), „nem tudatik kijé lehet", „Gazdája nem tudatik", „fel fogott pincze (nem tudatik kijé)" stb. A leírtakból az olvasó előtt sem kétséges, hogy a korszak miskolci (azon belül akár az avasi) pincehálózatának kutatásában az egyik alapdokumentumot az 1725. évi forrás jelentheti. Bél Mátyás a számszerűségében megnövekedett pincékről nem mondhatni, hogy rajongással és megelégedéssel ír az 1723-as kéziratának a miskolci pincegazdálkodásra fordított IX. fejezetében („Pincék és borházak"). 21
