Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

„Az Felséges Urasság részére" készített „Szöllős Hegyek Conscription", melyeknek részletezése itt nem áll módunkban. Ezeknek egyik gyönyörűen kivitelezett mintapéldánya az „Universalis Conscriptioja a Miskolczi Promontoriumokon levő Szöllőknek, mely in Anno 1772. die 15

a 7

bris vitetett végbe" fejlécű összeírás.

12 (7. kép) Hasonlóan értékes az az 1767-es consenptio is, amelyből a szőlősgazdák számát, betelepített földjeik mennyiségét feltüntető szokványos regisztrálás mellett megtalálhatjuk és megtudhatjuk az egyes szőlőparcellák akkori statusát (állapotát) is.

13 Az Avas Hegy promontóriumainál 1767ben ez így festett: az összeírt 5 dézsmás Filke-i parcellából kettő jó (bonus), három pedig közepes minőségű (mediochartanus = középkaliberű) volt, a 9 Felső Rusin-iből egy kivétellel mind bonus, a 9 Közép Rusin-'i egytől egyig jó minőségű, a 15 Dobogó Rusin-iban három, a 6 Közép Szent György-íben egy, a 11 Papis-'iban négy közepes és egy rossz (malus), a 14 Szent György-iben pedig kettő közepes minőségű szőlődarab volt 1767-ben. A másik korabeli szemtanú, Benkő Sámuel, a helyi szőlőkről szóló leírása előtt meg ne feledkezzünk a város kül- és belterületét - lehetőség szerint - pontosan feltüntető 1773-as - több változatban is elkészített - úrbéri térképekről.

14 A legelső, még bizonytalankodó térképhez képest itt már nem hiányzik, sőt pontosan jelölik: az Avas tető, az Angyal Völgy, a Tisz vagy Tűz vagy Kiss Köves, a (Felső, Alsó) Szent György, a Papis-hegy, a (Felső, Alsó) Rosen Völgy promontóriumokat. Ha már ismét a szőlőhegyeknél tartunk, akkor lássuk, hogy azok „statusáról" hogyan vélekedett Benkő Sámuel, a város első történetírója. „Bacchus bejárt csaknem minden városunk melletti dombot és beültette őket fehér szőlővel. Ezek közül néhányat száznál is több évesnek tartanak, azonban annyira különböznek egymástól, hogy akárcsak egy szőlővidéken is több mint kilencven különböző névvel jelölt fajtát lehet megkülönböztetni." „Nem lenne-e jobb egy szőlőben csak egyfajta szőlőt telepítem, vagy ha különbözőket termelünk, a korábban érő szőlőfürtöket előbb leszedni, és ezért kétszer szüretelni?" „Elsőrendűnek számítanak - Benkő Sámuel meglátása szerint - a következő elnevezésűek: Sory oldala, Kőkötő, Kis-köves, Magashegy, Nádas-tú, Nagy és Kis Csermök, Szent György, Forgó, Ernyő, Nagy és Kis-Ágazat; Másodrendűek: Nagy és Kis-Komlós, vagyis Fark, Csabai hegy, Nagy és Kis-Rusin, Győri-ódal, Szarka, Kerék-hegy, Császár, Pápa, Beteg völgy, Bábonyi bértz."

b Miskolcon 1817-ben a már 45 szőlőhegyen - Leveles Erzsébet számításai szerint - az 1100 gazdának immár 1174 kat. hold szőlője volt, amelyhez 355 hold kaszáló, szilvás, helyesebben szőlőalja tartozott. Ugyanekkor egy uradalmi földmérővel megrajzoltatták Miskolc kül- és belterületének szakszerű térképét, amelyhez telekkönyv is készült. A részletekre is kiterjedően elkészített térképen találkozunk először az Avas Hegy promontóriumai között a Mély vqlgy, az Avas Fark és a Szem szúró (puszta part oldal), majd a későbbiek folyamán (egy 1877-es térképen) a Mindszent fölött, a Muszkás oldal, a Mendikás, a Kutyás és a Danyi völgy dűlőnevekkel.

16 A miskolci bortermelés és borkereskedelem alapfeltételét jelentő szőlőhegyek java része (így az Avason is) a 19. század 80-as éveitől fellépő filokszéra okozta károk miatt fokozatosan elparlagosodott, aminek következtében több - az általunk is felemlegetett promontóriumot vagy felszántottak, vagy gyümölcsössel, erdővel helyettesítették. Ebből adódik manapság az a rácsodálkozás is, amikor a jó fekvésű és bő termő avasi szőlőhegyekről hallva megkérdezik: „Az Avason szőlők is voltak valamikor?"