Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
Cellarium A miskolci bor jó hírét nemcsak szerencsés fekvésű szőlőhegyeinek, promontóriumainak, hanem a kitűnő bortartó ill. borjavító pincéknek, cellariumoknak - ahogy a korabeli összeírásokban előfordulnak - legrégibb nevükön kőlyukaknak is köszönhette. A folyamatosan kialakuló, majd a miskolci borkereskedelem alapját is lehetővé tevő pincehálózat legöregebb pincéi középkori eredetűek. Ilyen, több évszázados kőlyukak az avasi pincesoron és a Bábonyi-bérc pincéi között maradtak fent. A szükség növekedtével, de csak a városi tanács hozzájárulása és meghatározott összeg lefizetése mellett, mind több és több pincét létesítettek. így alakulhatott ki a 17-18. századra a miskolci szőlőhegyek környezetében ásott pincék hálózata. A celláriumok szakszerű kiépítésének csöppet sem könnyű, erős fizikai igénybevétellel járó munkájához gyakorta a mecenzéfi „hivatásszerű"pinceásókat kérték fel a miskolciak is. De előfordult az is, hogy elhagyott, a már megásott kőlyukakat fogta fel a lakosság újra bor tárolására, vagy - igény és tehetősség mértékében - azokat mélyítgették, bővítgették tovább. Köztudott, hogy az itteni pincék is rendszerint rejtekkel bírtak, ahol veszély, háború esetén, netalántán a bordézsma behajtói (későbbiekben a „fináncok") elől a bort, ritkán pálinkát és más élelmiszereket tartottak, vagy ahová a nehéz időkben embereket is el tudtak bújtatni. Vegyük szemügyre az 1702-es Kötél Könyv pinceösszeírását, „Pinczék Conscriptiojá"-t, 17 hogy a miskolci pincehálózatban az Avas Hegy pincéi számukat, állagukat és tulajdonosaikat tekintve hol helyezkedtek el. Ekkor 560 pincét írtak össze, amelyből - csak a dűlőnevek utáni azonosítással - az Avason 198-at (35,36%-ukat) tüntettek fel, ami közel sem pontos számadat, hisz a pincék állapotánál csak a tulajdonos nevét jegyezték föl, de azt nem, hogy azok a celláriumok hol, melyik pincesoron találhatók. Következésképpen, csak alaposabb kutatómunka, a pincetulajdonosok név szerinti egyeztetése hozhatja meg a valósághoz nagyon közeli, 1702-es állapot számszerű eredményét. Ezek tudatában - néhány, már az első pillanatra is szembetűnő példa kiemelése mellett - lássuk a korabeli pinceösszeírás témánkra koncentrált megállapításait. Elsőként a város területén kiásott celláriumok közül azokat vették számba, „mellyeknek jó Pincze Házok vagyon" (103). Az Avas Hegy valamely promontóriumán szőlőbirtokkal is rendelkeztek, itt pedig pincetulajdonosként vannak számontartva: Hoszszufalussi János, Szepessy István, Szirmai István, Dőri András „kettős", ugyanő „kettős", Bóldisár Sigmond „kettős", Szepessy Pál, Tiszteletes Óvári János, Seres György „kettős", Haller Sámuel „uram ő nagysága", Szigyártó Csapó János, Szőcs István, Bató Mihály, s mások, amit az aprólékos és kitartó kutatómunka fog eredményezni. Majd a „nem derekas", vagy a „pincze házok közép szerint való" (26) celláriumok számbavétele következett. Ennél a pincetulajdonosi listánál ugyancsak felfigyelünk Szepessy Márton, Dőri Pál, Dőri András, Esztergomi Szabó Pál, Debreczeni Mihály, Szőcs Mihály vagy Bocsi Pap András neve olvasatán, hisz valamenynyiükkel, mint avasi szőlőtulajdonosokkal már több összeírásban is találkoztunk. Sajnos, pincéjük közepes állapotán túl róluk nem tudjuk meg, hogy 1702-ben hol is volt a pincéjük. Bár nehezen képzelhető el, hogy avasi szőlőparcelláiktól egy távoli pincesoron vásároltak vagy béreltek volna maguknak pincét. Könnyű a dolgunk a Jésus Kuttya felett „közép szerint való" - már a pincék helyét is megjelölő -30 avasi pincetulajdonos esetében. Itt van ásott pincéje Szentrei Csizmadia Jánosnak, Szigyártó Csapó Jánosnak, de Szepessy Pál uramnak, sőt Kovács Jánosnak, a kerülőnek is. A Bábonyi bérczen pincét bírók (19) neveit követően „conscribáltattak
