Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

6 frt-ot, a szabadosok után pedig 4 frt-ot követeltek quantumként minden kapás szőlődarab után. Viszonyításként megadjuk az 1702-ben összeírt többi szőlőhegy - amelynek összesen 695 szőlőtulajdonosa volt, melyből „liber" szőlő ekkor 186 darab volt - koordinátáit. (Az első számadat a Promontorium szőlődarabjait, ill. tulajdonosait, a második pedig a szőlőhegy nagyságát emberkapálóban hivatott jelölni.) A város belterületétől északnyugatra fekvő promontóriumok 1702-ből: Győri Oldal (56-493), Lyukó (8-67), Kerek Hegy (33-261), Kerek Hegynek nap keletrül való oldala (13-67), Bedeg Völgynek a Váras felől (105-923), Kanás Oldal (30-242), Nagy Ágozat Bábony felől való végi (20-154), Beteg Völgy elein való szőllők (5-27), Kő Bánya nevű szőllők, a váras felől kezdődnek (15-130), Csattos Orra nevű szőllők (15-111), Nagy Ágazat szőllők (50-510), Nagy Ágazat, fönn (9-39), Kis Ágazat Bábony felől (41-456), Bábonyi bérez szőllők, a váras felől kezdődnek (115-1104), Bábonyi Béreznek Bessenyő felé való oldala (23-134); a város belterületéről délnyugatra fekvő promontóriumok az avasiakon kívül: Szép Hegy szőllők (6-52), Öröm Hegy szőllők (12-92). Ha a kronológiai sorrendet továbbra is igyekszünk megtartani, akkor a továbbiakban elkerülhetetlen egy korabeli szemtanú leírásába belelapoznunk. Bél Mátyásnak a „Notitia Hungaricae novae historico geographica" c. sokak által nem ismeretlen, többkötetes és még javarészt kéziratokban megőrzött latin nyelvű munkájában külön foglalkozik a magyarországi szőlőkkel és a termésből nyert boraival („De vineis et vino Hungáriáé"). Az 1723-as datálású kéziratból lássuk, hogy mit is ír a miskolci szőlőkről. „Nagyobb részük... déli fekvésű, kisebb részük délkeleti, csak legkisebb részük néz nyugatra. Szent György, Diósgyőr és falvai, Csaba és Görömböly déli fekvésűek, csak az utóbbiak egy kis része néz keletre. A miskolci határnak minden egyes része, mely Rényő, Kis és Nagy Ágozat, Kánás, Bedegvölgy, Isten hegye, Pápa hegye és Tapolcától elválasztja, déli fekvésű, bár valamelyest közöttük nyugatra hajlik. Sokat elbeszélhetnék még erről, de ez is elég annak a bizonyítására, hogy a miskolci szőlők zöme déli fekvésű." Bél Mátyás szerint Miskolcon és környékén „amint az éghajlat, úgy a talaj is igen alkalmas" a szőlőműveléshez. Háromféle talajra hívja fel olvasói figyelmét: a fekete nyirok, a hátahoporjás (göröngyös) és kövecses, valamint a köves és kavicsos földre, ha ezen utóbbi termékeny talajjal kevert. A Szent Györgyi és a diósgyőri hegyek kavicsos, murvás vagy homokos nyirok-agyag talajúak. „Mégis olyan szőlőink természete, hogy egyszer alig teremnek, másszor döntik a termést. Mikor kedvező idő jár, a legnagyobb termést azok a szőlők hozzák, melyek keletre vagy nyugatra néznek. Vannak évek, melyekben egy kapásnyi szőlő, melyet egy ember egész napi munkájával meg tud művelni, három úrna (vödör) bort is terem: egy urnával kevesebbet a déli fekvésűekben. De ha ritkább is az ilyen esztendő, az egy vedret minden egyes év meghozza." „Hogy mely években volt főleg nagy termés, nem tudtuk megállapítani. Változékony ez is, és noha huzamosabb terméketlen évek következnek, máskor újból termékenyek. így 1718-tól '22-ig állandóan bő szüret volt" a miskolci szőlőhegyeken. „Vannak szőlők, melyeket szintén miskolciaknak neveznek, bár nem magán Miskolc területén, hanem a közel távoli környéken szanaszéjjel feküsznek." Végezetül idézünk a „Szőlőfajták" c. fejezetéből elhagyva az azt követő fejezeteket, ahol a szőlő művelési fázisait (nyitás, metszés, kapálás, kötözés, a Lukács-napi szüret stb.) írja le. „Szőlőtelepítéskor olyan fajokat választanak, amelyektől a legjobb bort remélik. Nekik maguknak mindegy, bármilyen fajt ültetnek, csak finom ízű és értékes bort adjon." A miskolci promontóriumokon Bél Mátyás az alábbi szőlőfaj-