Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

tákra lett figyelmes : gohér (júliusi szőlő, a legkoraibb),/#rmz«f, hárslevelű, hátai, damián, fejér, somajon, muskotály és „sok más fajta is, de főleg azok, amiket felsoroltunk, melyektől remélik, hogy jó szüretjük lehet."

8 Az 1702-ből felsorolt 16 szőlőheggyel szemben 1744-ben már 25 promontónummal növekedett a miskolci szőlőterület. A délnyugati hegycsoportból a Tűzkövesen, a Csermökén, a Fiikén, a Csabai és a Varga oldalakon, az északnyugati hegycsoportból a Szabadkán, az Isten-hegyen, a Pápa-dűlőben és a Kakashegyen jelennek meg újabb és újabb szőlőparcellák. 1744-ben a 25 szőlőhegyen Leveles Erzsébet számításai szerint 760 szőlősgazdának 8435 árok szőlője és 1023 árok pariaga volt.

9 A szőlősgazdák vagy addig szőlővel nem rendelkező miskolci lakosok törekedtek - vagyoni helyzetük mértékében egyre több szőlőparcella haszonélvezetéhez, vagy birtokába jutni, hisz a szőlő és a pince nem képzett fundusjáradékot, vagyis szabad adásvétele volt ezekkel bárkinek. így a szőlősgazdák és a parcellák száma emelkedett a század közepétől. Nagyrészt a vagyonosok, főleg a nemesek (Dőry, Szepessy, Fay család) és a kereskedők, ritkábban a mesterek jutottak ki nyertesként a nagy keresletnek örvendő miskolci, majd környékbeli szőlők adásából s vételéből. Az elaprózódás, a szőlőparcellák ún. „nadrágszíj jellege" egyre szembetűnőbb. Már nem elegendőek a városhoz, a helyi lakossághoz tartozó szőlőhegyek sem, aminek folytán egyre többen keresgélnek, bérelnek pl. a diósgyőri koronauradalomhoz tartozó dézsmás szőlőket. E folyamat hű tükre a Grassalkovich-szerződés korában (1755) keletkezett összeírás, mely regisztrálja a kamarához tartozó szőlőparcellák miskolci lakosú szőlősgazdáit. (Lásd az 1. táblázatot!) A 380 miskolci lakosú szőlősgazda 90,26%-a 10 emberkapás alatti (41,58%-ban 1-5 kapás, 48,68%-ban 6-10 kapás) szőlőterület haszonélvezője, és csak keveseket illet meg (9,74%-ukat, amiből 7,10% 11-15 kapás, 1,84% 16-20 kapás, míg 0,79% 20 kapás fölötti szőlőterület gazdája) a megélhetést, sőt, netalántán a hasznot eredményező 11 kapás fölötti szőlőterület. A kamara, miután a diósgyőri uradalmat átvette, több ízben is megrajzoltatta Miskolc térképét a dűlőnevek feltüntetésével. A szőlődűlők határainak azonosítása végett fontos segédleteket jelentenek ezek a térképek, akár az avasi promontóriumok egyeztetése, határainak megállapítása végett is. 1759-ből ismerjük az első, még kezdetleges, kéziratos, színezett térképet." Az avasi szőlőhegyek megrajzolásánál feltűnik: az Avas dűlőnév, ahol a pincék fölötti szőlők és gyümölcsösök jól kivehetők, tőle délre a Pipis..., a Tapolcz és a Nagy Ruzsin dűlők szőlőkkel telített, déli fekvésű hegyvonulatai látszanak, aminek az alján gyümölcsfák sorakoznak, körös-körül pedig szántóföldek. A zsidótemetőtől (Judeorum Sepultura) délre a Közép-Ruzsin promontórium, majd még délebbre a Csermőke-hegy, Felső-Ruzsin és a Filke oldal és Tapólcz délnyugati fekvésű szőlőparcellái húzódnak le egészen a Magas-hegy aljáig, a Csabai Erdőig. Feltűnő, hogy az avasi promontóriumok legrégebbi szőlőterülete, a Szent György hegy nem olvasható a térképen, bár szőlőtőkék rajzaival jelölik azt. A 18. század második felében a szőlőtelepítések már 45 szőlőhegyre terjedtek ki. A délnyugati hegycsoportban is új területeket - irtások révén - fogtak be szőlőművelés alá. Pl. Mendikás, Kutyás, Papishegy stb. Több szőlőhegy, dűlő - „al- vagy mellékdűlő" elnevezést kapott - alsó, középső s felső részre oszlott, mint pl., hogy csak az Avas Hegyen maradjunk: a Ruzsin, az Ágazat, a Szent György promontóriumok. (Ennek jelei az első miskolci kéziratos térképen már feltűntek!) A Mária Terézia-féle úrbérrendezés Miskolcon 1770 nyarán realizálódott. A szőlők-