Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

termelésre hasznosították. H. Szabó Béla a miskolci szőlőművelés kezdetének az 1313-as évszámot, vagyis a helyi szőlők első okleveles említését jelöli meg. A diósgyőri vár akkori ura, az Ákos nemzetségbeli Ernyefi István nádor a diósgyőri pálos barátok részére - több más birtoktesttel együtt - a Barátbegy promontóriumon szőlőket biztosított.

1 Ettől kezdve az írásos és a tárgyi emlékek sora jelzi a miskolci és a városkörnyéki szőlőhegyek bővülését, összefüggő szőlőterületekké alakulását, s egyben a földművelés ezen ágának mind fontosabbá válását. A jó fekvésű avasi szőlők is korán válnak az adás-vevés tárgyaivá. Pl. 1376-ban János, a Kilián fia, aki Miskolcon a Fábián utcán lakott, a Szent György promontóriumon fekvő szőlőjét hagyományozta a már említett diósgyőri pálosoknak. „Ekkor már nemcsak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc Szinvától északra fekvő északi dombvonulatai a szőlőkultúra virágzó területei, hanem az Avas déli oldalától kezdve Görömböllyel bezárólag déli irányban is kialakultak már a szőlőterületek. Az Avason levő Szent György-dűlőben 1453-ból és 1458-ból tudunk - H. Szabó Béla szőlőmonográfiájából-, ismerünk már olyan szőlőket, melyek a diósgyőri vár uradalmának tartozékai. Ez azt is jelenti, hogy a Szent György-hegyi bor a királyi asztal bora is volt."

2 Egy 1549-es összeírás szerint Miskolcon már 14 szőlőhegy volt. Ebből az Avason 3 dűlő említődik: Zent Giergy Hegye, Kezep Zer, Rusinth - 48, 10 és 13 darab szőlővel. Megállapítható, hogy a 16. század közepén Miskolc szőlőinek (405 darab) 17,5%-a (71 darab szőlő) az Avas Hegyen települt. Több, mint 25 évvel később (1576-ban) a bortized jegyzékben már 17 szőlőhegy 489 gazdájától követelik a termés tizedét, a hegyvámot. Az akkor megművelt, vagy éppen felfogott, netalántán parlagon heverő 690 darab szőlő összterülete 6431 kapás szőlő területének felelt meg. Az Avas Hegy eddig összeírt promontóriumai (Szent György - 23 darab, Középszer - 50 darab és Rusin - 34 darab szőleje) mellett feltűnnek az Avastető 64 darabos szőlőtáblái is. Ha hihetünk a lejegyzett adatok hiteles, valós voltában - ami a Szent Györgyi szőlők rövid időn belüli 47,9%-os visszaesése okán megingat bennünket -, akkor a város szőleinek 24,8%-a (171 darab) már az avasi szőlőbirtokosok tulajdona a 16. század utolsó negyedében.

3 A 16. században erősen fejlődő miskolci szőlőművelés a hódoltság idején hanyatlott ugyan, s csak a török kiűzése után lendült fel ismét, de már ekkortól ismeretesek a nagy szőlőhegyek, szőlődűlők, a promontóriumok elaprózódása, azokon belüli újabb - ma már kevésbé ismeretes - elnevezései. Pl., hogy csak az Avasnál maradjunk, a Szent György-hegyen a Gyertyás szőlő elnevezés, vagy ugyancsak ott a Szent István nevű szőlő 1572. évi adományozása.

4 Kiegészítésként Leveles Erzsébet egy 1577-es adatsora szerint Miskolc 14 szőlőhegyét kutatta fel, kimutatta, hogy a 627 szőlősgazdából legtöbbnek, 117 gazdának az Avason volt szőlője. Ekkor a miskolciak 53 760 liter bort fizettek tizedbe. A 17. század kezdetén (1603-as kimutatás alapján) 198 szőlősgazda volt kötelezve, hogy a szőlő terméséből bortizedet szolgáltasson. A 18. század küszöbén (az 1702-es Kötél Könyv figyelembevétele mellett) Miskolc 16 szőlőhegyén 716 szőlőtulajdonosnak (szabad szőlővel bíróknak) vagy bérlőnek (dézsmás szőlő használóinak) 6431 emberkapáló szőlője volt, amelyből - a vizsgálódásunk tárgyát és helyét képező - Avason 194 gazda 2189 emberkapáló szőlőjét művelte, ill. műveltette. Összehasonlításként tesszük közzé Leveles Erzsébet kiszámított adatsorait: a Bábonyi bérczen ugyanekkor 132 gazdának 1217, a Bedegh-völgyön pedig 106 gazdának 954 emberkapáló szőlőjét írták össze.

5 Időzzünk egy keveset az 1702-es Kötél Könyv szőlő conscnptiójánálf ott is inkább az avasi promontónumoknál. A Rósin Oldalon valószőllők (114 kapás) között 3 „liber",