Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

ISTVÁN URAM ÖZVEGYE N. BORNEMISSZA ERSEBETH ASSZONY KEGYES OKTATÁSÁBÓL MUNKÁS SZERETETIBÖL JOSZÁGTOK AZ ÚRRAL VALÓ KÖZLÉSÉRŐL EL NE FELEJTKEZZETEK MERT ILLYEN ÁLDOZATOKBAN GYÖNYÖRKÖDIK AZ ISTEN SZABAD AKARATBUL ÁLDOZZÁL MERT A JO KEDVŰ ADAKOZÓT SZERETI AZ ISTEN ÉS AZ Ö JO TETEMENNYE MEG MARAD MINDÖRÖKRE. Az avasi egyházba adományozás révén bekerült néhány olyan terítő is, amely díszítménye, stílusa alapján török munkának tartható.

27 Eredetükről szólva feltételezhető, hogy a török hódoltság korában nagy számban kerültek ilyen hímzett kendők egyházi használatba. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a 17. századtól Miskolcon letelepülő görög kereskedők is behozhatták ezeket a hímzéseket, hiszen írásos forrásokból is tudjuk, hogy „török áruval is kereskedhettek". Az avasi református egyháznál megőrzött úrasztali kendők alapján is megállapítható, hogy a 18. században az egyház rendkívül erős és tekintélyes lehetett a városi polgárok körében.

28 Az adományok nagy száma, azok értéke és az adományozás megörökítésének öntudata mindezt megerősíti. Feltételezhetően az adományozás gesztusának divatja és rangja is elősegítette azt, hogy szinte helyi díszítő stílus bontakozott ki az úrasztali kendők hímzésében, amely a kornak megfelelő díszítő hagyományok sajátos átalakulásában, az egymástól átvett ötletek folytatásában mutatható ki. Ebben fontos szerepet kap a szöveg, az adományozás hangsúlyozása, valamint az adományozó nevének megörökítése. Mindez sajátosan módosította a díszítményeket, a növényi ornamentika és a szöveges rész megjelenítését. Palotay Gertrúd így értékelte az avasi egyház úrasztali térítőit:

29 „Olyan nagyszámú és kiválóan szép példányok, hogy abból a gazdag iparos- és kereskedőváros akkori művelődési állapotára vonhatunk le tanulságokat." 11. kép. Lovas Istvánné térítőjének közepe, 1941.