Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

12. kép. A reneszánsz stallum oldalfalának intarziadísze: Anjou-zászlót tartó koronás oroszlán 13. kép. Áttört famunkájú festett szószékkorona csúcsán pelikánnal Az avasi templom berendezésének legértékesebb darabja az az egyszerűségében is monumentális reneszánsz stallum, amely a középkori királyi paloták berendezéséből egyedülállóan maradt meg.

30 A reneszánsz stallum feltételezések szerint eredetileg az 1430-tól a királynők tulajdonát képező diósgyőri vár kápolnájában állott. Erre utal a stallum rövidebb oldalát lezáró oldalfalán látható liliomos zászlót tartó koronás oroszlán intarziás képe. ( 12. kép.) A stallum valószínűleg Anjou Károly és Lajos uralkodásának idején, a 14. században készült. Később a diósgyőri vár uraitól kerülhetett az avasi egyházhoz, ahol évszázadokat szolgált, túlélte a háborús égéseket is. A stallumot tölgyfából faragták, a szerkezeti elemek facsapokkal kapcsolódtak össze, gazdagon díszítették geometrikus intarziabetétekkel. A stallum hátlapjába, a legutolsó restaurálásig, 1980-8l-ig festett táblák voltak aplikálva.

31 Ezeket akkor kiemelték onnan, s visszaállították a bútor eredeti díszítményeit, melyek faragottak és intarziásak voltak. 1975-ig a stallum Mózes-székként volt szolgálatban és használatban. A templom puritán egyszerűségében, a tágas térben, a rusztikus fehér falak között még inkább látványosak a megőrzött festett-faragott fa berendezés emlékei. Az avasi templomban egykor festett bútorzat állhatott. Ennek pontos történetét, részleteit azonban ma még nem ismerjük, csupán a megőrzött néhány darabból és kevés feliratos információból, valamint stílusbeli párhuzamokból tudunk képet alkotni.

32 A szószék díszes hangvetője és áttört famunkájú szószékkoronája a 18. századi provinciális barokk ízlés egyik szép példája. A barokkos baldachint szépen koronázza a csúcson a református egyház egyik kedvelt jelképes ábrázolása, a fiait saját vérével