Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)

evangélikus gimnázium egyesülésének kérdése. De a tárgyalások sokáig elhúzódtak. Előbb azért, mert csak a gimnáziumra, az evangélikusoknál az algimnáziumra vonatkozott az egyesülés, holott a református gimnázium még mindig együtt volt az elemi iskolával, másrészt azért, mert az Organisations Entwurf megítélésében ellentétes volt a két egyház álláspontja. 1883-ban bizottságot hoztak létre, melyben az evangélikus egyházat Radványi István főgondnok, Zelenka Pál püspök-lelkész, Lichtestein József, dr. Moskó László és Horváth Sándor, a reformátusokat Kun Bertalan püspök, Mikuleczky István egyházközségi gondnok, Bizony Tamás, Horváth Lajos és Kun Pál presbiterek képviselték.

53 Megegyezés is jött létre, de végrehajtására nem került sor. A két iskola, a gimnázium és az elemi iskola szétválasztásának kérdése is felmerülvén itt, ennek megvizsgálására különbizottságot hoztak létre, de csaknem 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kérdés végleg rendeződjön. Az 1878-as árvíz az iskolát is sújtotta. Gyűjtést indítottak, de a Gálffy Ignác szervezte Miskolci Hitelbank is nagyobb összegű adományával segítette az iskola korszerűsítését, Az árvíz elöntötte a földszinti tantermeket, elvitte a kerítést, a tanszerek jó része is elpusztult. Az 1883. XXX. tc. új középiskolai törvény egységes tantervű középiskolákat hozott létre. Ennek megfelelően az 1884. március 17-24. között tartott Református Egyetemes Konvent elrendelte új iskolai szabályzat és rendtartás kidolgozását. Minthogy ez a törvény újabb íeladatokat is jelentett az iskoláknak, ennek saját erőből nem tudtak megfelelni, az államsegély kérdése állt az egyháztanács üléseinek központjában. Az 1885. évi szeptember 22-23-án Sajószentpéteren tartott egyházkerületi viharos közgyűlésen odáig ment az ellenzék, hogy inkább lemond az iskoláról, de az egyház autonómiáját nem adja fel, nem enged beleszólást az egyház belső ügyeibe, még az iskolaügyekbe sem.

54 Ezután az iskola új épületének a tervezése és kivitelezése volt a központi kérdés. Az építkezések megkezdődtek, a király is megtekintette 1896-ban az építkezést. A város 30 000 koronát adott hozzá Soltész Nagy Kálmán polgármester kezdeményezésére.

55 így készült el 1898-ra. 1897-ben megkezdődtek a tárgyalások a régi épület, ma Herman Ottó Múzeum, eladására.

36 A város vette meg 25 00C koronáért. A következő években az iskola felszerelésének ügye foglalkoztatta az egyháztanácsot. A tanárok tagjai lettek az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, az Országos Nyugdíjintézetnek. Nőtt a tanulók létszáma, ennek megfelelően a tanári létszám is (15 rendes, 9 óraadó tanár volt). Az iskolához vallástanári állást szerveztek, iskolaorvost alkalmaztak. Uj rendtartást készítettek, rendkívüli tárgyakul bevezették az ének, zene, vívás, gyorsírás, francia nyelv, szabadkézi rajz tárgyakat. Tanév végén tornaünnepélyeket tartottak. 1908-ban nevezték ki Csorba Györgyöt igazgatónak, aki korszerű internátussal akarta bővíteni az iskola intézményeit. Az iskola szellemét meghatározta a háborúellenes gondolkozás, ezt elsősorban Mocsáry Lajos, az egyház algondnoka terjesztette, presbiteri gyűléseken is rendszeresen kifakadt az ország politikája ellen. így köszöntött rá az iskolára az I. világháború, amikor az épületet katonai célokra vették igénybe. A városban több helyen folyt a tanítás, a frontra is több tanár került. Szénszünetek, influenzajárvány, végül a román megszállás nehezítette a munkát. Az elesett tanulók emlékére a szülők alapítványokat tettek, az iskola I. emeletén emléktábla őrzi ezek névsorát. A forradalom alatt az iskolában diáktanácsot szerveztek, amely szociális kérdésekkel