Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)
és tantervi kérdésekkel is foglalkozott. Különösen a latin nyelv eltörlésének kérdésével. A Tanácsköztársaság alatt tanárokból és diákokból „bizalmi testületet" hoztak létre, a Forradalmi Kormányzótanács rendeletet hozott az egyházi iskolák szekularizációjáról, de ezt már nem tudta végrehajtani. Az ifjúsági egyesületek közül a cserkészmozgalmat nem tiltották be, csak a kimondottan vallásos egyesületeket. 1920 után a konszolidációval egyidejűleg bontakozott ki az úgynevezett „keresztény kurzus". Az iskolákat is ebben a szellemben szervezték és irányították. Az 1924. évi XI. tc. alapján hozott iskolareform kimondotta, hogy „...a nevelés célja vallásos alapokon erkölcsös polgári nevelés". 57 A középfokú iskolákat három kategóriába sorolták: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. A miskolci református egyház iskolája reálgimnázium lett, tanulói létszáma elérte a 600 főt. Ez az iskolaforma 1934-ig állott fenn, amikor az 1934. évi XI. tc. egységes középiskolát hozott létre, amelynek neve: gimnázium. A görög nyelv már az előző tanterv szerint is „görögpótló" néven szerepelt a reálgimnáziumi tantervben. Óratervet és tantervet ehhez az új iskolaformához csak 1938-ban adtak ki. Az iskola neves igazgatója, Csorba György 1936-ban ment nyugdíjba, utódja Porcs Kálmán lett. Az iskola bekapcsolódott a tehetséggondozásba. E célra internátust szerveztek. A tanulók előbb sorkoszton voltak az egyház tehetősebb híveinél, majd sikerült megoldani a menzai étkeztetést. így érte meg az iskola a második világháborút, amikor megemelkedett osztálylétszámok szerint több új tanár került az iskolához. Közülük többen részt vettek a háborúban. A Tóth Pál Leányintézet katonai igénybevétele miatt egy ideig a leányintézet is az iskola épületében kapott helyet. Ez az állapot 1946. április l-ig tartott, amikor a Tóth Pál Intézet is visszamehetett eredeti helyére. 1945 nyarán jelent meg a M.E. 6650/1945. számú törvényerejű rendelet, amely általános iskolákat szervezett nyolc osztállyal. A gimnázium alsó négy osztályát fokozatosan szervezték át az általános iskola felső osztályaivá. Az 1948. évi XXXIII. tc. kimondta a nem állami iskolák államosítását, s ezzel a Lévay József Református Gimnázium megszűnt. 3. A Tóth Pál Leánygimnázium, „Líceum és Tanítóképző" Miskolcon már 1784-ben felvetette gróf Vay Ábrahám főgondnok egy „felsőbb leányiskola" szervezésének gondolatát. 1846-ban nyílt meg az intézet, s mint ilyen, egyik legrégibb leányiskola volt. A miskolci egyház kezelésében és fenntartásában azonban csak 1859-ig volt, ekkor a Tiszáninneni Református Egyházkerület vette át az iskola fenntartását, felügyeletét. Bár első igazgatója Karács Teréz, a hazai országos nőnevelés kiemelkedő alakja volt, az iskola története 13 éves működésében tartozott csak a miskolci avasi református egyházhoz. így ezzel a 13 évvel az avasi református egyház korábbi történetének kapcsán foglalkozunk. II. GONDOLATOK A MISKOLC-AVASI REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉLETÉRŐL A 20. SZÁZAD MÁSODIK HARMADÁBAN Az úgynevezett „keresztény kurzus" a református egyházat hátrányosan érintette. Megvádolták azzal, hogy támogatta a proletárdiktatúrát. Ha ez nem is bizonyítható, a demokratikus egyházalkotmányával, bizonyos liberális világnézetével, elsősorban a
