Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)
bői. Mindenesetre az iskolatanács - nem azonos a gimnázium iskolatanácsával -, Csáthi Szabó István, Losonczy Farkas Gusztáv, Ferenczy Lajos, Horváth Lajos, Kun István, Kun Kálmán, Kalas László, Kis Gyula, Lévay József, Szűcs Sámuel, Soltész Nagy Albert, Szeremley Lajos, Szabó Gyula, Váncza Mihály 17 erre a kérdésre is figyeltek. De ez a tevékenység távol állott minden, e korban jelentkező szocialista színezetű politikai párttól vagy szervezettől. Az megintcsak az iskola és az egyház közgondolkozását bizonyítja, hogy 1872-ben Finkei József, a gimnázium igazgatója, a '48-as honvédszülőkről összeállítást készített, hogy ezek gyerekeit az iskolában kedvezményben részesítsék. 18 Ez a gondolat inkább a város és a város közszellemét meghatározó '48-as - ellenzéki - szemléletére vezethető vissza. Az egyházi élet folyamatos és zavartalan működéséhez az alapfeltétel az anyagi bázis. Már említettük az egyház szántóföldjeinek, szőlőinek bevételeit, azok bérbe adását, használatát, de ezeken felül volt az egyházi adózás. E vonatkozásban 1881-ig, az „alkotmányozó zsinatig" nem volt még csak irányelv sem az egyházi adózás kérdésében. Minden egyház úgy vetette ki, ahogyan szükségletei kívánták. Egy 1897-es országos összeírás szerint az adók az egyházak bevételeinek 63%-át adták, 19 a továbbiakat tőkék, ingatlanok, kisebb mértékben kegyes adományok, perselypénz jelentette. Az egymást követő években egyre több azoknak a száma, akik a kivetett egyházi adó mérséklését kérték. A presbitérium igyekezett is figyelembe venni ezeket a kérelmeket, csaknem valamennyi esetben mérsékelte valamelyest az adókat, de azt is megállapíthatjuk, hogy az egyház terhei is egyre nőttek. Sokszor találkozunk olyan peres ügyekkel, melyek szerint a bérlő nem fizette meg a bérletet, lehetséges aszály, vagy más elemi kár miatt. Az iskolafenntartás költségeinek növekedése (az új és egyre változó iskolatörvényekkel kapcsolatos korszerűsítés, a tanulók számának növekedésével tantermek és új épület építése) egyre nagyobb terheket róttak az egyházra. Igaz, visszatérő költségvetési bevétel a Miskolci Takarékpénztár évenkénti adománya minden egyháznak, később a Borsod-Miskolci Hitelbank hasonló adománya, a takarékpénztáraknál elhelyezett betétek kamatai, a részvények éves jövedelme. Bár országosan csak az 1891-es alkotmány írta elő az egyháztagok osztályba sorolását, 20 a miskolci egyházban már 1822—23-tól öt osztályba sorolták az egyháztagokat. A század második felében ezek az osztályok elhomályosodtak, csupán a kivetett adók bruttó összegéről és a mérséklés forintösszegéről van szó évenként a jegyzőkönyvekben. Ezeknek a száma viszont egyre nő. Gyakoriak az egyéni adományok, ezeknek kigyűjtése és számbavétele külön jegyzéket is megérdemelne. Ezek között kiemelkedik a Bató család többször visszatérő adománya mind természetbeniekben, mind pénzben. A bevételek fedezték a lelkészek fizetését, az intézmények fenntartását, működését, tanárok, tanítók, kántorok fizetését, de az egyház épületeinek, templomainak, a lelkészlakoknak, iskoláknak a fenntartását, nem egy esetben új épület vételét vagy építését. így a Palóczy utcai püspöki lakás megvétele, minthogy a gimnázium új épületének építésekor igénybe vették e célra a régi püspöki lakás telkét a rajta levő épülettel. Ispotály, kórház fenntartása is ezekből az összegekből történt. A végrendeletekben külön megjelölt céllal szerepelnek ilyen összegek. De a temetők fenntartása, rendezése, halottaskocsi üzemelése, 1882-től a Közalap (1881-ben hozta létre az alkotmányozó zsinat), a nyugdíjalap terhelték az egyház költségvetését. Utóbbit 1886-ban Szűcs Miklós
