Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)
végrendeletében olvassuk. 21 Hasonlóan olvashatunk a gimnázium mellé tornacsarnok építéséről. 22 Minthogy 1888-ban megszüntették a diákokkal történő temetéseket, 23 ennek pótlásáról gondoskodni kellett. A bevételek növelését szolgálta a Szinva vizének a Vasgyár által történő felhasználása, valamint később a zsidófürdőnél a vízkiemelés, amit az egyházzal történt szerződés alapján évi bérért biztosított az egyház. 24 Az egyháznak három temploma volt, s ezek közül az avasi javítása állandó feladatot jelentett. Toronyórája már 1875-ben a legpontosabb tájékoztatást adta a városnak. 25 A Kossuth utcai úgynevezett „újtemplom" tornyát, harangját Bató István hagyatékának felhasználásával építették és tartották fenn, rendelkezései szerint működtették. 26 A Deszka-templomot, mely 1637-ben épült, Bató István 1874-ben hozatta rendbe. 1875től rendes istentiszteleteket tartottak benne. 27 Az avasi templom lépcsőzetét 1894-ben Szepessy Imréné Áfra Zsuzsanna építtette, orgonája pedig 1895-ben készült. Az avasi, a Deszka-, a Pipisdomb, a Nagyleány és a Gordoni (ma Bihari utca) temetők rendezésére 1874-ben került sor. 28 1892-ben az egyháztanácsban új tagokul választották Debreczeni Imrét, Soltész Nagy Kálmánt, Zsolczay Imrét, Bizony Tamást, dr. Csáti Szabó Istvánt, Kun Kálmánt, ifj. Csák Istvánt, Váradi Nagy Istvánt, Kiss Gyulát, Tóth Pált és Horváth Lajost. 29 Ok már az új egyházalkotmány szerint 12 évre választott presbiterek voltak. A régiek közül, akiket még 1886-ban választottak, megmaradt Bizony Ákos, Soltész Nagy Albert, Görgey Márton, Lövey Imre, Regéczy Ferenc, Szabó Gyula, Diószeghy György és Kovács Lajos. 30 A szokás az volt, hogy az elhalálozás vagy lemondás útján megüresedett helyeket évenként töltötték be, 31 vagy a legközelebbi egyháztanácsi ülésen. Ennek az esztendőnek kiemelkedő eseménye volt, hogy Kun Bertalan püspöknek a király által Lipót-rendet adományoztak. 32 Az új bérház építése a Papszer utcában különbizottságot foglalkoztatott, melyet előbb négy-, majd hatlakásos házként kívántak megépíteni, s melyben nemcsak tanárok kaptak otthont. 33 Más alapítványokat is felhasznált erre a célra az egyház. Újként jelentkezett a Kun József-féle alapítvány. Az egyház 1892-es költségvetése szerint bevételi forrásul szolgáltak: államsegély, melynek összege 7000 Ft volt, beruházási segély 4560 Ft, tőkék és földbirtokok jövedelme 4382 Ft, tandíjak bevétele 7230 Ft, a természetbeni lakások értéke. 34 Arról számol be az egyháztanácsi jegyzőkönyv, hogy még maradványok is mutatkoztak, s búza- és borbevételeket pénzre váltotta az egyház és úgy kamatoztatta. 35 Az ország gazdasági prosperitását is tükrözi ez a gazdálkodás. Minthogy a pénzbeli egyensúly biztos volt, az alkalmazottaktól - elsősorban a tanároktól - megvonták a bor és búza természetbeni juttatásokat. Ez a kántorok jövedelmét is érintette. A lelkészek jövedelme díjlevél szerinti volt, így ahhoz nemigen nyúltak hozzá. Megjegyezni kívánjuk, hogy a miskolci egyháznak Szalontán (Hejőszalonta) is volt birtoka, amelynek bérleményével több gond volt, egyrészt a használat ellenőrzésének nehézségei miatt, másrészt a bérlők változása és a Miskolctól való távolság miatt. 36 A gimnázium megépítésével került sor a régi épület eladására 1898-ban, 37 majd új paplak építésére a Palóczy utcán. 38 Nem volt egyedülálló jelenség az sem, hogy a város képviselőinek sorában a református egyház jelöltjei szerepeltek, így 1900-ban Bizony Ákos és Soltész Nagy Kálmán. 39 Abban a versengésben, amely ekkor már a reverzális kérdés körül zajlott - de a külpolitikai kérdésekben is - egyre inkább így igyekezett bázist biztosítani magának az egyház.
