Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A miskolc-avasi református egyház története 1867-1967 között (Deák Gábor)

Ezek az adatok utalnak a város lakóinak foglalkozási megoszlására is, hiszen ekkor lett Miskolc a mezőgazdasági-ipari városból ipari-kereskedővárossá. A református lakosság nagy része az egyházi adólajstromok szerint mezőgazdaságból él, de jelentős az iparos foglalkozású is. Ezt bizonyítja, hogy a 90-es években a presbitériumban olyan javaslat hangzott el, hogy az iparosok számarányuknak megfelelően legyenek képviselve a presbitériumban.

6 De az ősfoglalkozásúak, a Jókai, Fazekas, Major, Szent György, Fábián utca lakói, akik Miskolcot mezőgazdasági termékekkel látták el - mint Kolozsvárt a „Hochstát" - reformátusok voltak. Ezek között a Szathmáryak, Majorosok, Kormosok, Ketcerek, Borosok. Hogy pedig a %-os növekedésben a református egyház az évek során visszaesést mutat, az a katolikus vallás megerősödése, elsősorban a betelepülések nagy számával magyarázható. A reformátusok lélekszám-növekedésének aránya nem éri utol a katolikusokét. Marjalaki Kiss Lajos foglalkozik a természetes szaporulat kérdésével, a születések és halálozások összevetésével. Bizony, ebben a tekintetben a katolikusoknál nagyobb a születések viszonyított száma. Ennek a viszonylagos visszaszorulásnak magyarázata a dualizmus korának állami valláspolitikájában is keresendő. Csohány János

7 mutat rá arra, hogy a király 1867-ben még a magyar kormány hivatalba lépése előtt „nagy sietséggel" prímás érsekké nevezte ki Simor János győri püspököt, aki a konkordátum megkötésekor kiváló érdemeket szerzett... „ezzel a lépésével a magyar római katolikus egyház fejének személye iránti hűségét és a katolicizmus érdekeinek a magyar kormánnyal szembeni védelmét vélte biztosítani". Miskolc esetében éppen a város 1848-as szelleme, ellenzékisége is okot adhatott arra, hogy a nem hivatalos politika segítse a protestánsokkal szemben a katolikusokat. Erre megvolt minden más lehetőség is, mint pl. az államsegély kérdése, mert bár a református egyház is kapott egyházi és iskolai célok támogatására bizonyos összeget, - országosan 65 000 forintot - „ez a nem nagy összeg ugyan messze volt az 1848. XX.tc.3.§-ának végrehajtásától".

8 Marjalaki Kiss Lajos hivatkozott közleménye folytatása „A miskolci egyházak erőviszonyai" címet viseli. Ebben az 1868. LIII.tc.12. §-ára kell gondolnunk, amely a vegyes házasságokból született gyermekek vallására nézve intézkedik, de a beköltözés, reverzális és áttérés folytán történő létszámszaporulat, vagy fogyás sem elhanyagolandó kérdés. Az a megállapítása Marjalaki Kiss Lajosnak, hogy 1910 és 1920, valamint 1920 és 1930 között a református egyház tagjainak száma erősödött. A görög katolikusoknál igen erős volt a természetes szaporulás, több volt a beköltöző is, meg többnyire ipari munkások voltak. A legalacsonyabb a természetes szaporulás Miskolcon az evangélikusoknál volt, akik a legműveltebbek, így a szaporulat fordított arányban áll ezzel. Ehhez a megállapításhoz közli az 1929-es népmozgalmi adatokat, összevetésképpen az 1927-es %-os megoszlással. így a görög katolikusoknál 34%, a reformátusoknál 27%, a katolikusoknál 26%, az evangélikusoknál 14%, az izraelitáknál 13,1/2%). 1939-ben ez a %-os megoszlás is megváltozott, református csak 5%, katolikus pedig 7%. Hátrányt jelentett a református egyház számára az is, hogy a miskolci református egyház a már hivatkozott államsegélyen kívül a maga erejére volt utalva, s a presbiteri jegyzőkönyvekben évente megismétlődő kérdés az egyházi adó mérséklésére benyújtott kérelmek elbírálása. Ahogy haladunk előre az időben, úgy egyre többen folyamodnak a presbitériumhoz ilyen kérelmekkel. Míg a korábbi években a templomi székek odaítélése is az egyháztagok, családok egyháztámogatásától függött - székperek is voltak -, 1867