Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Hazafelé Életrajzom (Tarnabodon 1916. k.) 1966. / My biography / Ma biographie / p. tus (29x27 cm) Magántulajdon A Genezis megjelenésével nem zárult le Szalay érdeklődése a bibliai témák iránt. Korábbi gyakorlatának megfelelően ismét nekirugaszkodott, hogy egy-egy vonzó témáját másképpen, új nézőpontból közelítsen meg. Ezeket a munkáit nem fűzte albumba és - sajnos - a Genezis magyarországi kiadásában sem közölte. Pedig a régebbi témák új variációi lényegesen gazdagították volna a könyvet. Ezek közé sorolható az 1966-ban rajzolt Noé. A vízözönt túlélő ősapa jobb kezével magasra emeli az olajágat, melyet a vállán pihegő galamb hozott neki. A kakastémát is új variációval gazdagította: a felszarvazott férj döbbenten nézi a szégyenkező asszonyt és a paplan alól kibúvó kakast. Önmagát is ábrázolja, Sátán című rajzában, melyen profilnézetben jelenített meg egy szőrös középkorú férfit, vállán rövidre nyírt szárnyak láthatók. Mesteri példája ez a rajz az öniróniának: a mindenben, még önmaga igazságában is kételkedő művésznek, aki bármikor kész arra, hogy gondolatmenetét visszájára fordítsa. Izsák feláldozását is újra megrajzolta, az egyik verzióban az angyal a feláldozandó fiúra mutat, a másikon Ábrahám az angyallal küzd a megkötözött fiú felett. Bizarr ötletként kézenállásban lévő ördögszarvakkal ékesített prédikáló prófétát mutat be Apokalipszis című rajzán. Új értelmezését adja Rembrandt egyik legszebb témájának, a Saul és Dávidnak. Szalay képén az öntudatos Dávid felfelé mutató karjával fejezi ki a művészetével elért győzelmet - a gyilkos szándékát megbánó Saul király felett. A bibliai zsoltárköltővel való foglalkozás visszavezette kedves témájához, Orfeushoz, aki dalával megszelídítette a világmindenséget. Az antik témával való foglalkozás új érdeklődést ébresztett benne a görög mítoszok iránt. Megrajzolta Európát, az őt elrabró bikával való békés együttlétében. Majd még mélyebben fordult vissza a múltba: Ádám nevet ad az állatoknak. Ezek a rajzai kemény fehér-fekete kontrasztokkal formáltak: a tömeghatású összefoglalásra való törekvéséről vallanak. Ez az igénye hozta létre az 1967. év három legjelentősebb rajzát, a Család III. című művét, a Senki f/a-t (Villon-t) továbbá a Hamlet című munkáját. Ezeket a műveit a sötét és világos elemekből mozaikszerűen való