Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)
Argentínai tartózkodása idején kitágultak Szalay művészetének kapcsolatai a kortárs és a közvetlen előtte lévő művészeti törekvések befogadásával. Nem csupán a szürrealizmus mágikus tárgyiasságát fogadta el, de tanulmányozta a futurizmust is. Erre utal a Vonat című, 1957-ben kivitelezett rajza, mely felfogását, kompozíciós módját tekintve párhuzamba állítható Boccioni futurista festő Lélekállapotok I. Az utazás című munkájával. Ez a mű azonban csupán átmeneti jelenség, Szalay 1958-ban készült rajza, a Tóbiás című kétségtelenül bizonyítja, hogy nem ezt a felfogást tartja alkalmasnak művészi lehetőségeinek kiteljesítésére. A kompozíció szokatlanul tömör, kerüli az üres felületeket, ezzel magyarázható az alakok szoros összekapcsolása, a figurák belső rajzának gazdagsága. Vonalai határozottak, egy-egy árnyékfolttal erősíti meg őket, s ez lehetővé teszi, hogy a nagyvonalúság szándékának megőrzésével finom részletrajzokat is adjon. Ez a megoldás képének bensőséges harmóniát kölcsönöz. A Baudeiaire-iiiusztráció deformáló expresszionizmusa után a középkori művészet áhítatát idézi. Az argentin kritika lelkesen méltatta Szalay művészetét. Jól rátapintott a művész sajátos világlátására José Petit de Murát, midőn művészetét a paraszti világból eredezteti. Ám ez nem mond ellent annak a jellegzetességének, hogy olyan álomképeket teremt, melyek a valóságban gyökereznek, így érte el, hogy meggyötört világ minden fájdalma tükröződik rajzaiban. Nemcsak a latin-amerikai kritika írt megbecsüléssel Szalayról. Európa is felfigyelt rá. Az alkalmazott művészet vezető orgánuma, a Geabrauchsgrafik is nagy cikkben - kilenc oldalnyi terjedelemben - foglalkozott vele. Ez ritka kitüntetés, hiszen a tapasztalat szerint a képgrafika művelői közül csak a legkiemelkedőbbeket szokta tárgyalni a folyóirat. A cikkíró így foglalja össze véleményét: „ritkán találkozunk ilyen alkotóval, aki olyan fejeRajz (1955-56) / Drewing / Dessin / p. tus delmi biztonsággal uralkodik a rajzművészeten, mint Szalay Lajos. Művei (22x30 cm) Magántulajdon lélekzetelállító erővel idézik fel a földi és a szellemi világot". 70 Egy amerikai kritikus - Herman Kent - mesterrajzolónak titulálja. Szalay távol hazájától sem feledkezett meg a szülőföldjéről. A legszebb bizonyíték erre, hogy az 1956-os forradalom eseményei különleges műre inspirálták, 48 rajzot készített a hősi küzdelem eseményeiről. Nem a fotográfiák, hanem a rádióban hallott riportok inspirálták. A kötetben publikált rajzok közül kiemelkedik az, melyen egy hamis vádló a háttérben ülő főpapra, valószínűleg Mindszenty bíborosra mutat. Egy másik művén három egymással szinte összeforrott hullát rajzolt, tőlük kissé távolabb egy halott gyermek ruhátlan alakja. Egy mikrofonba beszélő felkelő, rongyos kabátban, a karján puskát tart: arcán fájdalom és az indulat tükröződik. A fegyvertelen forradalmi népet egy jakobinus sapkás nő vezeti, máshol gázálarcos katonák a keresztre kapaszkodó embert lövik. Megrajzolta egy kereszt formájában a forradalom tragikus epizódjait. Ezzel csatlakozott azokhoz, akik kegyelmet kértek a halálra ítélteknek. Az egyik legjelentősebb argentin kritikus, Mujica Leiner így méltatta könyvét:
