Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

„A gyászos végű magyar forradalom, amelynek tragikumát az ő művészlelke százszorosan kellett átéreznie - olyan élményt jelentett számára, hogy az új fejezetet nyit meg művészi fellépésében. Ez az új és lelkileg feldolgozott élményanyag jelenik meg előttünk olyan megrázó hatású rajzokban, melyek mindenképp méltóak a magasztos témákhoz. . . .Amegjelenített esemény egész forró atmoszféráját is maradéktalanul érzékelteti." A kiállítást a dél-amerikai szezon legnagyobb élmények nevezte. Ám ez az elismerés nem volt egyértelmű. „A Peron rezsim bukása után . . . Dél-Amerikában, éppen úgy, mint a világ sok más helyén, abban az időben a kulturális élet aktív vezetői kommunisták voltak és persze én is az egyetlen nívójú entellektüel körökben mozogtam. így aztán rögtön nehézzé vált a helyzetem, mihelyt szót emeltem a magyar nép szenvedése mellett. . . Rajzaimban senkit sem csúfoltam, csak megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. De Argentínában tarthatatlanná vált a helyzet, egyszer a lányomat életveszélyesen meg is fenyegették, ezért pánikszerű gyorsasággal el kellett költöznöm. A fizetésemet már nem is kaptam meg ez után a könyv után."

71 A művész úgy látta, hogy nemkívánatos személy Argentínában, s az USA argentínai konzulja útján letelepedési engedélyért folyamodott, melyet 1960-ban meg is kapott. A dél-amerikai kritika így búcsúzott tőle: „Még egyszer foglalkoznunk kell Szalay Lajossal az ellentmondások megtestesítőjével, aki a kommunistáknak a fasiszta, a fasisztáknak marxista, a zsidóknak antiszemita, az antiszemitáknak a zsidók lakája. De mindenkinek túl sok és még a katolikusoknak is túl katolikus."

73 Cím nélkül XII. 1957. / Withouttitle / Sans titre / p. tus (32x44 cm) Művelődési Minisztérium tulajdona 121. lap.