Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Baudelaire-illusztráció / Illustration / p. tus (Megjelent a Dibujos-Drawings c. kötetben. 1958.) akasztott - a másik az oszlophoz kötözött mártír, melyet 1945-ös kiadású budapesti albumából ismerünk. Ez a három rajz feltehetően Szalaynak azt a véleményét fejezi ki, hogy az egyik ember nem ítélhet a másik felett, a bűnt nem lehet jogi úton jóvátenni, a bűn alól nem az ítélet adja a feloldást. Minden elítélt emlékeztet Jézusra, akit hamis vádak alapján végeztek ki. Ez a rajz hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük Szalay mentalitását. Mivel nála a műalkotás és a személyes morál elválaszthatatlan egység, megnyilvánulását nem szabad formai-esztétikai szempontból mérlegelni. Szalay főiskolás idejétől kezdve a kívülállás, a társadalom-kívüliség művésze. Kívülállása ellenére részvéttel van a szegények, a lumpenelemek, a társadalmon kívül rekedtek iránt. Ez a részvét egy sajátosan értelmezett keresztényi részvétből fakad, melynek az a nézet az alapvető meghatározója, hogy az Isten végtelenül irgalmas. Az ő szemében mindnyájan bűnösök vagyunk, ezért nincs jogunk arra, hogy egyes embertársakat bűnösnek ítéljünk meg, míg magunkat bűntelennek hisszük. A könyv zárófejezete a Religion, a hit világa. Itt is szerepelnek már korábban közölt rajzok, melyek legjava Jézus életével foglalkozik. Ilyen a Jézus születését ábrázoló két rajza, továbbá az Ecce homo. A Keresztre feszítésen áttetsző vonalak hálózatával fejezi ki a mártírhalál misztériumát. A Piéta az album egyik legtömörebb kompozíciója: a Jézussal együtt kereszthalált szenvedett latrok fogják körül a fiát ölelő Mária alakját. A vékony vonalak közül kiemelkedik Mária és Jézus részletesen kimunkált, sötét tónusú rajzolata. A zárófejezet legjobb darabja az Un santo című rajza, mely tömör fényárnyék fogalmazása következtében a firenzei 15. századi művészet remekeihez hasonlítható.