Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Argentínában bontakozott ki kiváló pedagógiai készsége. A növendékekkel való foglalkozás során tudatosodtak benne mesterségének szabályai, lehetőségei és határai. „A művészet nem tanítható, mint ahogy nem tanítható a lovaglás, az úszás vagy a magasugrás sem. Mégis bizonyos irányításra szükség lehet a művészeti,tanulásban' is, mert a művészetnek vannak az értelem által kezelhető elemei is. ... A művészet, akár tetszik, akár nem a térben él, hogy most ennek a téri vonatkozásnak két dimenziója van-e vagy három, vagy esetleg dimenziótlanul végtelen, az a művészet sajátos gyakorlatától függ. De a dimenziók szabályai szinte tudományosan magyarázhatók és taníthatók.... A mi mesterségünk azonban nem tudomány."

65 Ebben az időben tudatosodott benne rajzolásának jellege. Ifjabb korában lerajzolta a látványt - úgy ahogy a főiskolán tanulta. Már a harmincas évek végétől kezdve arra törekedett, hogy megrajzolja elképzeléseit. Vagyis a természetutánzó rajzról áttért az eszméket közlő rajzolásra. Új értelmet adott a vonalnak. „A vonal vegyen részt a (képi) látványban, ne csak látszódjék. A kontúrrajzzal vagy tollrajzzal, ezzel a spártai szűkszavúsággal homéroszi ékesszólást kell fedni. De ez csak akkor megy, ha valakinek az ismerete tényleges, a tőle is független formák világában olyan gazdagok, hogy később módja van fantáziálgatás közben a raktáron lévő emlékképekből előhúzni azt, ami éppen klappol. Ezért a tiszta kontúrrajzzal való rajzolás egy picikét a korral együtt érik: minél idősebb egy művész, annál több felhasználható élményképe vagy emlékképe van, ami a tisztára kétdimenziós vonalvilágot feltölti három dimenzió szuggesztiójával vagy asszociációjával".

66 Az ő rajzi felfogásában kiemelt jelentősége van a téri megjelen ítés módjának. „Amikor centrális vetítésben dolgozik az ember, akkor az a perspektíva szinte automatikusan kijön. De mikor paralel vetítéssel dolgozunk,