Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Rajz / Drewing / Dessin / p. tus (32x44 cm) Művelődési Minisztérium tulajdona ami annyit jelent, hogy úgy rajzolunk, mintha a vetítés a végtelenből érkezne, amikor a vonalak nem mennek se össze, se szét, akkor ez a fajta torzítás nem létezik. Ennek a torzításmentes vetődésformának a legnagyobb remeke eddig az egész művészettörténetben a Sixtus-kápolna. Michelangelo, aki nagyon, de nagyon ismerte a perspektívát. . . utálta azt a szédelgést, ami a korabeli művészeket elfogta, hogy mindenki úgy akarta ábrázolni a teret, hogy az öreg paraszt attól megijedjen." „A rajz már születése közben meghatározza saját dimenzióját, amely se nem kettő, se nem három, se nem húsz, hanem éppen annyi, amennyire szükség van, s akkor csak rajzi dimenzió, aminek a valóságos dimenzióhoz semmi köze sincs.... Én hangsúlyozni tudom azt is, hogy ez mégsem valóság, hanem csak rajz. ... A naturalista rajzolásnál. . . mindenkinek az az érzése, hogy ez nem rajz, hanem valóság. . . . Nálam soha, de soha nem fordulhat elő, hogy egy rajzomat a valósággal összehasonlíthatóként lehetne tárgyalni."

67 Pedagógiai hivatása mellett is jutott ideje arra, hogy korábban elkezdett illusztrációs terveit megvalósítsa. Teljessé tette Baudelaire Les fleurs du mal című verseskötetének sorozatát. Ismét foglalkozott Cervantes Don Quijote-\áva\. Cervantes regényhősének rajzi újraformálása számára erőpróba volt. Több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a múlt század nagy grafikusának, Gustave Doré-nak a Don Quijote-illusztrációi utolérhetetlenek. „Hiába erőlködtem, mert Gustav Doré illusztrációit felülmúlni nem lehet. Ott valami csodával határos egybeesése történt egy írónak és egy rajzolónak. A Doré-könyv újra megteremtette Cervantes figuráját. Annyira be tudta vonni rajzaiba a mesének a valóságnál is igazibb tartalmát, ha az ember végigolvassa Cervantesi és nézi mellette a Doré-rajzokat, akkor az az érzése, hogy egy új világba került. Tehát a Don Quijote-illusztrációival próbálkozni hiábavalóság, mert a Doré annyira egybeesik a művel, mint nálunk Zichy Mihály rajzai Az ember tragédiájával."

68 Ennek ellenére élete során többször visszatért a hóbortos lovag figurájához, mert benne az eszméhez való hűséget: a nyomorúságos fölé emelkedő idealistát tisztelte. Hajlott arra, hogy a saját, gyakran kíméletlen igazmondása, a külvilággal való gyakori összeütközése miatt a La manchai lovagot én-szimbólumként kezelje. Szalay Don Quijoteja semmiképpen sem párhuzamosítható a Doré által elképzelt figurával : sokkal inkább Daumier felfogásával rokon. A nagy karikaturista és expresszív hatású festőhöz hasonlóan Szalay nem a fantasztikus kalandok bemutatására törekedett, hanem a regényhős lélekrajzát kívánta megfogalmazni. Ezek a rajzok azonban mégsem mérkőzhetnek Daumier szenvedélyesen formált vonalrajzaival, képzeletünket megindító színfoltjaival. Szalay a részletrajz gondosságával kívánta realizálni a figurát. Hat évnek kellett eltelnie, míg Szalay ismét önálló rajzkötetet adhatott ki. Ez az 1953-ban megjelent Primera antológia Poetica de Tucuman c. költői album, melyet a kiadó Eva Peron emlékének szentelt. Szalay tíz rajzot publikált. Mint korábbi kötetében, itt is többféle felfogású művek láthatók.