Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

A hazájához való ragaszkodása ellenére a művész elfogadta a meghí­vást, így indokolta: „1946-ban sok mindenki elment innen. 1946-ban Ma­gyarországon pusztán létezni is óriási akrobatamutatvány volt, amelyben a léleknek és a testnek egyaránt részt kellett vennie: éheztünk és ez egy kicsit fárasztó volt. Kimentem én is, de a probléma nem ott van, hogy ki­mentem, hanem ott, hogy nem jöttem vissza." Ugyanis Párizsban meg­tudta Szalay Sándortól, hogy pert készítenek elő Mindszenty hercegprí­más ellen. Ugy vélte, hogy „most nekimennek a katolikusoknak. Vak anti­katolicizmus következik . . ." 63 A Tucuman-ba való meghívás kezdeményezője egy Argentínába emig­rált magyar származású grafikus, Hirsch Jenő volt, aki Szalay tanítványá­nak vallotta magát. 1948-ban Szalay elfoglalta az állást. A grafikai részleg vezetője lett, de Hirsch Jenő tanácsára nem fogadta el a magasabb stá­tust, mert azzal kecsegtették, hogy ily módon több szabadideje lesz. Ez az elképzelés azonban nem vált be, mert a művész szinte az egész napot az intézetben töltötte. Szenvedéllyel tanított. A spanyol nyelvet könnyen el­sajátította, mert - szerinte - jól megtanították Miskolcon a latin nyelvre. Korrektúráiban gyakran magaalkotta szavakat használt, melyeknek kife­jező ereje elragadta a hallgatóságot. Lelkes és szenvedélyes munkája, alapossága és igényessége következtében tanítványai közül sokan ma­gas művészeti szintre jutottak. Eredményes művésznevelői munkássága miatt hamarosan az argentin grafika atyjának nevezték. „12 évig éltem Argentínában - emlékezett a művész - és ez alatt a 12 év alatt tanítottam, ami annyit jelentett, hogy a nyelvet műveleti formában kellett birtokolnom. ... A tanítás elsősorban bemutatással jár, de mégis meg kellett magyaráznom a gyerekeknek, hogy a vonalnak ez vagy az a sudarasítása tulajdonképpen mit jelent. Eleinte a szó mankójával tánto­rog még a képzőművészeti oktatás is, csak később alakul ki a szabadság, hogy a növendék szinte tanítás nélkül tudja követni a mestert, annál is in­kább, mivel pedagógiai módszerem lényege az volt mindig, hogy ragályt teremtsek, betegséget. . . És e ragály terjesztésének fontos eleme volta jó spanyol beszéd. Mégis talán csak ijedtemben tanultam meg spanyolul, mert belekerült a szerződésembe, hogy hat hónap alatt meg kell tanul­nom." 64 módszere

Next

/
Thumbnails
Contents