Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

kölcsi alapot is keres a grafikának, mérlegre veti segítségével a tüneteket és karaktereket, számadást készít az etikai érvek jelentkezéséről.... A modern eredmények a helyes elvek birtokában azt a legteljesebbet nyújtja, ami most és mindörökké elvárható egy tehetséges rajzolótól. Kompozíciós érzéke, alakító biztonsága, jelenítő képessége a legjobbakéval vetekszik s úgy alkalmazza valamennyit, hogy valóban eredeti stílust, figyelemre méltó nevet szerzett magának. Képszerűén, konstruktívan, rendező körültekintéssel építi föl figuráit, . . . mindig szuggesztív képzetkeltéssel, a részelemek halmazában éppúgy, mint az összefogó egyszerűségben . . . Értelmesen sorakoztatja egymás mellé a kifejezés és a hitelesség eszközeit, a motiválás, szerkesztés, díszítés, ábrázolás ötleteit.. . Működésével visszakapta egy szemléletes művészeti ág méltóságát, úgy azonban, hogy nem kellett lemondjon az újító kedv forradalmi hevületéről. Szalay a legtalálóbb mintát adja művészetünk mai törekvéseihez."

55 Szalay egyre gyarapodó művészeti tekintélye arra késztette Boldizsár Ivánt - az 1945 utáni politikai élet egyik tehetséges alakját -, hogy 1946ban magával vigye Párizsba a béketárgyalásokra. Boldizsár Iván azzal magyarázta Szalay kiválasztását, hogy segíteni akart a kitűnő művésznek. „Én úgy szerettem József Attilát, mint téged, de nem volt módom rá, hogy Attilán segítsek, mert akkor én még senki voltam. Most már valakiféle vagyok, tudok rajtad segíteni és úgy érzem, mintha a te személyeden keresztül József Attilát is kivinném . . ,"

56 Az volt a feladata, hogy rajzos riportokat készítsen az eseményről. „Valószínűleg a delegáció egyik tagjának köszönhettem, hogy ösztöndíjat kaptam és a Párizsban a Les Lettres Françaises rajzolója lettem, mert Boldizsár Iván - én nem tudom hogyan, de mindenütt van protekciója - berakott engem oda. És hirtelen nagy úrrá váltam, mert a Les Lettres Françaises kiküldte nekem a szöveget, jöttek a rajzért, hozták a pénzt s én csak ültem a hotelben és rajzoltam."

57 Párizsi tartózkodásáról keveset tudunk, visszavonultan élt a Hotel Angleterre-ben, alig találkozott ott élő magyarokkal. Somlyó György szerint, aki 1947-ben ösztöndíjas volt, „Szalay jószerivel nem is látott Párizsból mást, mint a Jacob nevű utca 300 méternyi járdáját, amely a szállodáját a kicsinyke Bar Vert eszpresszótól elválasztotta, ahol egész nap ült, rajzolt és beszélt".

58 Itt gyakran látta Jean-Paul Sartre-t és Somlyóval együtt hallgatta Juliette Grecot, aki egyébként a híres Tabu bárban énekelt és bejárt Sartre főhadiszállására a Café de Flore-be. „Picasso is gyakran bejárt a kávéházba, de eszembe se jutott, hogy a közelébe kerüljek. Mert - s ez nagyon fontos - nem éreztem igényt, hogy egy ember a művén kívül nekem személy szerint bármit is mondjon."

59 A párizsi környezet serkentőleg hatott Szalayra. A Les Lettres Françaises, a francia baloldali írók és művészek hetilapjában rendszeresen jelentek meg rajzai, nem egyszer előfordult, hogy Picasso műveivel egy oldalon. Párizsi rajzai nagy részének lelőhelye ismeretlen. Rajzait nem da-