Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Pihenő zsákoló 1940. / Rest of the sacker / Repos du débardeur / (Megjelent Szalay Lajos hatvan rajza c. kötetben, 1941.) gényi festményeire. E szép vonalakkal rajzolt műveinél vonzóbbak azok a munkái, melyek Derkovits művészetének befolyását bizonyítják. A kötet címlapjára került rajza, a Pihenő zsákhordó a Gesztenyés asszony különösen szembetűnő kapcsolatot árul el Derkovits Gond című munkájával. Hasonló megállapítások lehetségesek a Halárus című rajza kapcsán. A Derkovits-élmény még sok évvel később is felbukkant Szalay munkáin, ilyen például az 1946-ban papírra vetett Kivégzés. Ebben a műben világosan kimutatható az a művészettörténeti folyamat, mely Goya Désastres de la Guerra sorozatától Derkovitson át Szalayig vezet. A művész nyilatkozatában Goyára így hivatkozott: „A nagy ideálom a művészetben, az igazi ideálom . . . nem Picasso, hanem Goya ... Az a fajta szenvedés, amelyet. . . nem lehet elmondani, az el nem modhatóság lenne a művészet igazi területe. És nagyon fáj nekem, hogy olyan korban születtem, amikor az el nem mondhatót rajzban sem szabad mindig elmondani. . . Azt vártam, hogy jön egy idő, amikor azt mondhatom . . . gyere plajbász, gyere toll, gyere ecset. Ordítsunk bele az emberek szemén keresztül az emberek szívébe, hogy ez így nem mehet tovább. Goya . . . nem a saját maga expresszionizmusát expresszálta. Nem a saját gyomra rekedtségétől recsegett a hangja. A fajtája, a népe és ezen túl az ember szenvedésétől gyötrődött".

46 Hatással volt Szalay rajzaira Mednyászky László báró, az a magyar arisztokrata, aki életének egy részét a társadalom peremén élő emberek megfigyelésével töltötte, majd az első világháború idején önkéntes haditudósítóként részt vett az olasz front kegyetlen csatáiban. Szalay Népszónok című rajzának Mednyánszky festménye az előképe. Takarodó előtt című munkája is emlékeztet az excentrikus báró művészetére. Ez a művészeti bátorítás az 1941-es kötet után alkotott műveiben is tovább élt. Ilyen például a nagy doni hadsereg tragédiáját reprezentáló rajza, az 1943. január című, melyben kiteljesedik néhány korábbi katonatárgyú rajza. Szalay részt vett a második bécsi döntés során Magyarországnak ítélt erdélyi területek okkupálásában. A katonai lét sivárságát, reménytelen embertelen világát fejezte ki az itt nyert élményeket összegező rajzaiban. Az emberi szenvedések látványa tudatosította benne keresztényi hitvallását. Részben ezzel magyarázható a kötetben látható tekintélyes számú bibliai tárgyú rajz. Ezek a rajzok azonban nem a bibliai események betű szerinti ábrázolásai, Szalay Rembrandt útmutatását követte: a bibliai szent történetek alkalmat kínálnak arra, hogy az emberi élet fontos eseményeit általánosítsa, megfossza az aprólékos mellékkörülményektől, a konkrétságtól. Ezáltal a témáit létszimbólumokká formálta. Szalay szimbólumai nem fennköltek, nem a művészettörténet „emelkedett" szellemi példáit ismétlik, hanem aktuálisak, a keletkezés korához kötődnek. Mestere annak, hogy a bibliai események általánosságát, a hétköznapi történések élményanyagával frissítse fel. Ez a szemléletmód azt eredményezte, hogy a bibliai tárgyú rajzai nem különböznek a kötet másik fontos csoportjától, a szociális érdeklődést, együttérző részvétet kifejező műveitől. A témabeli határok összemosásával a hétköznap nyomora felmagasztosul, s a bibliai mozzanatok köznapivá válnak. Törekvéseit talán legszembetűnőbben dokumentálja Danaé című rajza, mely egy csábítási jelenetet ábrázol. A férfi fölényes-hódító indulatával