Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Valami történt... 1938. / Something happened / Quelquechose est arrivée / p. tus (22,4x14,4 cm) Budapest Történeti Múzeum tulajdona. (Megjelent a Szalay Lajos hatvan rajza c. kötetben. 1941.) a rendőrség kellemetlenkedése ellenére - sikeres volt. A baloldali értelmiség befogadta. A korszak egyik jelentős írója, Szathmári Sándor felkérte, hogy illusztrálja Kazohinia című utópisztikus-szatirikus regényét tollrajzaival. A könyv kis mérete miatt rajzait a nyomdában lekicsinyítették, s ez nem vált a művek javára. Az egyetlen lendülettel meghúzott vonalrajzra törekedve kerülte a részletezést és a tónusfokozatokkal történt formálást. A vonalvezetés kerekdedsége, harmóniára való törekvése ellentétes a regény hangulatával. Az író az abszurditásig vitt racionalitás segítségével a képtelen fantasztikum birodalmába vezeti az olvasókat, Szalaytól ez a mentalitás idegen volt. Ekkor is már a belső késztetés minél hívebb kifejezésére törekedett. A tőle idegen szellemiséget nehezen tudta elfogadni, és csupán a művész iránt lelkesülő író hosszas unszolására fogott munkához. A klasszicizáló vonalvezetés ellenére ezek a rajzok naturalisztikus jellegűek, bár nincsenek híján a stilizáló célzatú deformálódásoknak. Elsősorban a széles vállak kultuszában, a hónaljak alatt ívelő ingek megrajzolásában nyilvánul meg a kifejezésre törekvő expresszivitás százaléka. Ezek a megoldások azonban a későbbi munkáihoz képest nem elég jellegzetesek, s alig térnek el évfolyamtársainak, elsősorban a később remek plakátokat rajzoló Konecsni György, vagy a rossz szociális közérzetet kifejező Duraytól. Erről a korszakáról később így vélekedett: „Az én korosztályomnak kellett volna megteremtenie a szocialista realizmust, de valahogy nem tudta. Mi úgy gondoltuk és én magam is, hogy a szocialista realizmus nem más, mint hogy tetszetős nyafogással elsírjuk, jaj de sokat szenvedtünk. Valójában a szocialista realizmus, az, ami Michelangelo, Raffaello vagy Leonardo művészetének a realitása volt, akik strukturálisan beillettek annak a kornak az igazi realitásába, ahol az ideológia, a vallás még eleven ható erő volt, szervesen hozzátartozott minden ember világához. Az urbinói parasztnak vagy a római pápának a véleménye megyegyezett Michelangelónak a világról alkotott véleményével, csak másképpen tudták azt kifejezni. Mi úgy egyeztünk meg a történelemmel, hogy a kommunizmus egy ideológiailag homogén társadalom kialakulását fogja megteremteni. En ezt felelős visszaemlékezéssel mondhatom, mert ennek a homogenitásnak a reményében és vágyában lelkesedtünk fiatal korunkban a kommunizmusért, mert úgy éreztük, hogy jön egy olyan világ, amikor nem kell a megértésért külön harcolni, mindenki azt fogja érteni a látvány szimbolikája mögött, akit, amit mi is értünk. De a homogenitás nem alakult ki."

40 Törekvéseit jól szemlélteti 1938-ban megjelent egyik első rajza. Valami történt - „ez volt a címe s az volt a látható témája, hogy valakit egy udvaron összevertek (vagy leugrott vagy valami ilyesmi), és a nép az emeletről nézi az esetet." Ez a rajzi szituáció sem stílusában sem kompozíciójában nem tért el lényegesen attól a hagyománytól, mely Munkácsy óta kísértett a magyar művészetben. Szalay - társaihoz hasonlóan - a jelenet pontos és hiteles visszaadására törekedett.