Kunt Ernő szerk.: Kép-hagyomány – Nép-hagyomány (Miskolc, 1990)

I. RÉSZTANULMÁNYOK - K. Csilléry Klára: Adalékok a paraszti képhasználathoz és képértelmezéshez Magyarországon

hettem a kérdést. Az egyik láda tulajdonosai egy magános figuráról úgy vélték, hogy a kis Jézus lenne, míg a párosan rajzoltakat Szűz Máriának és Szent Józsefnek látták (1. kép). Más helyi adatközlők Ádámnak és Évának mondták őket.

1 Egy másik láda figurális kompozícióiba (2. kép) birtokosa allegorikus ábrázolásokat - Hit, Remény és Szeretet angyala - magyarázott bele, illetve jóra intő képnek vélte.

2 Katolikusok lévén, kézenfekvő volt, hogy az értelmezést a szoba szentképei sugallják. Más példák is jelzik, hogy a jelentéstovábbítás nem járt feltétlen együtt a motívumátadással. Ez magyarázza a meghökkentő félreértelmezéseket, mint az agnus dei-mintás bukovinai székely hímzések (2. kép) „csikós" meg „elefántos" elnevezése és a sárközi „kiskutya",

3 mely valójában madár - példázva egyben a meghonosítók képolvasásbeli gyakorlatlanságát. A képértelmezés további példáit Szeremlén (Bács-Kiskun m.) gyűjtöttem 1960ban az ún. életfa motívumról.

4 Itt a főként szívből kinövő virágtő a szerelmi ajándékok, leányevező (3. kép) és mosósulyok (4. kép) kötelező dísze volt. Konfirmált, 12 éves leányok olyan szülőktől kapták, akik feleségül óhajtották őket pár évvel idősebb fiúknak. A „virágzó szív"-től mágikus hatást vártak a jövőre: „azért van rajta, hogy szeresse". A virágokat, azonos formájuk ellenére, aszerint értelmezték, hogy mit díszítettek, sulykon tulipánnak, evezőn vízitöknek. Az életfának a 20. század közepéig reális megjelenítése is élt Szeremlén: karácsonyfaként, terményekkel ékesítve. Nevét, a „termőág" kifejezést annyira kétértelműnek érezték, hogy szabadosságnak ítélték, ha nő férfiak előtt kiejti. Elgondolkodtató, hogy viszont a feltevést, miszerint a szerelmi ajándékok virágbokra „termőág", termékenységi szimbólum lenne, a megkérdezettek egyértelműen elutasították; a képi motívumokat nem azonosították a más megjelenítésben meghonosodott jelképpel.

5 Az ábrák nézői a közhelyszerű értelmezéseket az adott helyzethez alakították. így lett Szeremlén a virágzó szív a szülői szeretet jelképe a sulykon, amivel az apa az elmaradt szerelmi ajándékot pótolta. Hozzátchető, a pásztorok egymás közti ajándékain, borotvatokon, tükrösön is elő-előfordul virágos szív, akárcsak virágot tartó vagy páros madár.

6 A másik témakör a képek szerepe a lakásberendezésben. Parasztházból képek a 18. századtól mutathatók ki; terjedésük a képtisztelet ellenreformációs megújításának tulajdonítható. A reformátusok korábbi faldísze, a cserépedény még régebben megjelenhetett; akasztófüles virágos tányér a 16. században elpusztult falusi házmaradványokból is előkerült már.

7 A szentképek helyét a szentsarok determinálta. Elhelyezésükben a falfelületen viszont - sorban, a mennyezet alatt (5. kép) - a főúri ősgalériák gyakorlata cseng vissza. A képek száma, nagysága tükrözte a paraszt család vagyonosságát és vallásosságát. Egyes képeket mindenkinek illett megszerezni - így: Szentháromság, Jézus és Mária szíve -, lehetőleg a főhelyre, az asztal mögé rakva (6. kép). Az ajtóval szembe szebb és nagyobb képek kerültek - alacsony házaknál igazodva az ablakokhoz (7. kép). Szokás volt a képek megszenteltetése és tiszteletben tartása. Mezőkövesden nagytakarítás után mintegy kiengesztelték a szenteket: helyükre akasztva elénekelték az éneküket, fohászt mondtak, de legalább megcsókolták a képet. A kopottas kép a meszelés utáni átrendezéskor mind távolabb került ugyan az asztalszöglettől, de a vallásos családok féltek kitenni a szobából. így a képsor vége elért az ágy mögé, sőt azon túl is. Egyéb képek korábbi terjedése alig adatolható. A szarvasi reformátusok a 19. század elején papírképeket ragasztottak a falra-mesehősök, Ádám-Éva, lovaskatona, kotlós

8 -; ezek főleg metszetek lehettek, amik az akkori Magyarországon is készültek

9 vagy egyedi, vízfestésű lapok.

10 A 19. század második felében jelentek meg a politikai képek (9. kép), de jóformán csak módos protestáns családok asztalszögletében -, majd az emléklapok, bibliai idézetek, háziáldások."