Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
A fentiek figyelembevételével a gabonkereskedelem hármas osztású, zonális szerkezete rajzolható meg, amelyben a gabonafelesleggel bíró, önellátó és behozatalra szoruló zónák között két vásárvonal teremt állandó kontaktust. Az Alföld és az Északi-középhegység között Vác-Gyöngyös-Eger-Miskolc-Szerencs-Szikszó és Tokaj, az északi megyék felé pedig a felvidéki bányavárosok, ill. elsősorban Losonc, Mecenzéf, Rozsnyó és Kassa vásárai. A három zónán belül természetesen állandó kiegyenlítődést jelentettek a vásáros helyek és hetipiacok, s a szervezett árucsere-alkalmak mellett állandó gazdasági érintkezést biztosítottak a szekeres árusok, a vándorkereskedők és az idénymunkások. A folyóvölgyeken át állandóan lüktetett a gabona- és más élelmiszer-kereskedelem. Mindez együtt egy érzékeny, harmonikus rendszert biztosított, amely nem csupán a természeti különbségekből adódó eltéréseket volt képes kiegyenlíteni, hanem - a szállítási nehézségek ellenére 21 - a mezőgazdálkodó vidékek eltérő terméseredményeiből eredő különbségeket is. A gabona- és élelmiszer-kereskedelem a nagytáji munkamegosztás sajátos „szeizmográfja", amely jól érzékelteti egész népünk kárpát-medencei berendezkedésének erővonalait, a táji kapcsolatok történeti szükségszerűségét és rendjét is. Mindez persze része egy európai régió gazdaságtörténeti kapcsolatrendszerének, 22 s számos vonatkozásban kontinentális összefüggésekre utal. Úgy tűnik, hogy mindez elsősorban a búza kereskedelmében ragadható meg, a rozs és az árpa forgalma kisebb amplitúdójú. A 19. században az alakuló kisebb-nagyobb élelmiszeripari üzemek már magukhoz vonzzák egyes gabonafélék értékesítését, ez a folyamat századunkban teljesedik ki (pl. sörárpa felvásárlása, ill. termesztetése). A nagykereskedők, lerakatok és magtárak fokozatosan széttördelték a gabonakereskedelem hagyományos formáját, majd az I. világháborút követő békerendszer területi intézkedései végérvényesen lefejezték a táji kapcsolatok korábbi rendjét. Századunkban a FUTURA, ill. az állami gabonamonopólium végérvényesen megszüntette a hagyományos csereformákat, azoknak csak lokális megnyilvánulásai maradtak. A korábbi táji munkamegosztás felbomlott keretei azonban nyomjelzőként a mai nemzetközi kereskedelemben is jelen vannak. Bor A kutatott terület kiterjedt része fontos termőtája volt a szőlőnek, s a borral való kereskedelem - a nemesség és az erre specializálódott kereskedőréteg mellett - jelentősen befolyásolta a népéletet is. A szerémségi borvidék török által történt elfoglalása után a szőlő- és bortermelés súlypontja a Mátraalja, Bükkalja és Tokaj-Hegyalja területére helyeződött át. 23 Bár a történelmi borvidékek szőlő- és bortermelésre specializálódott népessége, ezt a tevékenységet szolgáló társadalmi-gazdasági szerkezete játszott meghatározó szerepet a borkereskedelemben, 24 kisebb hatósugárral számos más bortermelő körzet is működött régiónkban. A növényföldrajzi viszonyok, az ezekkel összefüggő gazdálkodási struktúra, a szőlőtermesztés táji feltételei és hagyományai különböző lehetőségeket teremtettek az egyes tájak számára e vonatkozásban is. Az északi hegyvidék bortermésének kétirányú forgalmával kell alapvetően számolnunk. Észak felé vákuumot teremtett, hogy a szőlő termesztési határa lényegében a magyar nyelvhatáron belül marad: Hont és Nógrád megyékben kicsit délebbre szorul, Gömörben északabbra nyúlik, Nagyba21. Balogh István 1965. I. 359. 22. Kazimir, Stefan 1973. 25-28. 23. Frisnyák Sándor 1985. 112. 24. Enyedi György 1965. 57.; Komoróczy György 1942. 42.
