Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
log-Sajógömör vonaláig, majd hiányzik a Rozsnyói-medencéből és a Csermosnyavölgyből, aztán a Torna-völgyön át Szepsi és Kassa felé húzódik. 25 A növényföldrajzi határ tehát jelentős felvevő piacot jelentett a magyar borok számára. Dél felé az Alföld eltérő adottságú, jobbára későbbi borkultúrája kétségkívül konkurenciát teremtett, mégis még századunkban is fontos felvevője volt az alföldi zóna a hegyvidék borának. Az eltérő termőhelyi adottságú és különböző szinten szervezett bortermő tájak más-más hatékonysággal kapcsolódtak a borkereskedelembe: amíg a történeti borvidékek a nemzetközi piac résztvevői voltak, addig a kisebb termőtájak a helyi igényeket elégítették ki. Utalnunk kell azonban arra, hogy a jobbágy-paraszti réteg - közvetve - áz előbbinek is részese volt: a 18. századi urbáriumok adatai szinte mindenütt jelzik, hogy az urasági korcsmák és a távoli piacok számára egyaránt a jobbágyok fuvarozzák a bort (lásd alább). Mindez természetesen elválaszthatatlan része az egyes bortermő tájak történeti alakulásának. Az általunk vizsgált térség nem zárt, nem válik el a Felvidék nyugati zónájának tevékenységétől e vonatkozásban sem. A mai DNy-Szlovákia - a Dunántúllal kapcsolatosan - ugyancsak nagy bortermelő és -kereskedő hagyományokkal rendelkezett : Ausztriába, Bajorországba, Sziléziába, Cseh- és Morvaországba szállították a borát, s már a 16. században nagy népszerűségnek örvendett a Kis-Kárpátok vidékéről Lengyelországban eladott bor. 26 Régiónkban jelentős volt Hont és Nógrád megyék - főleg a mai Magyarországra eső részeik-bortermelése és kereskedelme. Magda Pál Nagymarosról (Hont m.) jegyzi fel, hogy bora „messze elhordatik". 27 Nógrádban a 18. század elején Ecseg, Szirák, de különösen Rád és Kosd bora örvend nagy népszerűségnek. Ecsegen piros és fehér bor is termett, Rád és Kosd borának minősége pedig - Radványi Ferenc szerint - a tokajival is versenyre kelhetett. 28 A 19. században is a megye déli és nyugati részének bortermelését dicsérik, s a vármegye monográfusa utal rá, hogy a szőlővesszők talán Tokaj-Hegyaljáról és a Mátraaljáról jutottak e termőtájakra. 29 Uggyanakkor tudunk arról is, hogy könnyű, homoki borokat Kecskemét környékéről is szállítottak Nógrád megyébe. 30 Századunkra alapvetően megváltozott a bortermelés korábbi szerkezete, s bár a megyén belül is megfigyelhető a tájak közötti kiegyenlítő forgalom, adataink azt is jelzik, hogy részben Eger és Gyöngyös környékéről, részben pedig az Alföldről (pl. Paks és Kiskőrös környéke) szerezték be a megye DNy-i részének lakói a bort, de Szendehelyre még Tolnából is szállítottak. 31 Lényegesen aktívabb és nagyobb volumenű kereskedelem figyelhető meg a Mátraalja borával. Gyöngyös környékének bortermelő falvai látták el a Jászság és a Nagykunság településeit. Abasár, Visonta, Gyöngyöspata és Gyöngyössolymos bortermelőivel hagyományos kapcsolat fűzte össze Szolnok megye településeit, s különösen a téli ünnepek és vásárok alkalmával jelentős volumenű kereskedelem zajlott. 32 A mátraalji fuvarosok lejártak az Alföldre, és pénzért vagy terményért adták a bort. Csalog Zsolt gyűjtéséből tudjuk, hogy a századfordulón Tiszasülyről parasztkupecek jártak Visontára, ahol malacot adtak a borért, amit aztán odahaza gabonára cseréltek vagy pénzért árultak. 33 25. Paládi-Kovács Attila 1984. 64. 26. Kazimir, Stefan 1973. 30. skk. 27. Magda Pál 1819. 253. 28. Radványi Ferenc 1711-16. Kézirat. 29. Mocsáry Antal 1826. I. 350.; II. 47-48. 30. Sztudinka Ferenc 1911a. 22-23. 31. S. gy. 1987. 32. SZMNA. Damjanich Múzeum Adattára 737-70. 33. Csalog Zsolt gyűjtése. SZMNA 123. kérdéskör kommentárja, Damjanich Múzeum Adattára.
