Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
Az elmúlt fél évszázad során a gyógynövény-kereskedelem az állami felvásárlás és értékesítés révén bonyolódik, s a természetes gyógyászati anyagok újabban megfigyelhető reneszánsza igazából ennek keretei között zajlik. *** Tanulmányom e fejezete jól mutatja, hogy a tradicionális termékcsere kutatóinak miért okoz olykor gondot az adatok sokfélesége, amely-szinte akadályozza témájuk kifejtését. A rendkívül sokféle tárgytípus, készítmény, munkaeszköz, vagyis a cserében részt vevő tárgyak és anyagok gazdagsága, hozzájuk számítva a kereskedés fő irányait, szinte áttekinthetetlen képet ad. Bármiféle absztrakciójuk valójában szegényíti a jelenségek és összefüggések tartalmát. így e fejezet elsősorban azt igazolja, hogy szinte minden anyag, tárgy, ásvány, élelmiszer, szó szerint mindenféle matéria részese lehetett a tradicionáls termékcserének. Valójában egy sajátos koordináta-rendszerben ragadható meg mindez, amelynek egyik tengelyén a mezőgazdálkodás, a másikon a különféle „kiegészítő" tevékenységek foglalnak helyet, s arányukat, viszonyukat a lokális feltételek, az alkalmazkodás lehetőségei, a táji kapcsolatok lehetősége és iránya, nem utolsósorban a termelés, ill. technológia fejlettségi szintje határozza meg. Nem elhanyagolható itt persze a köznép mindenkori életszínvonala, az általános gazdasági trendek sem, amelyek bővítették, ill. szűkítették a hagyományos kereskedelem kereteit is. De soha meg nem állították. A változó, múló időben a javakkal való vándorlás, s a tájak gazdasági összeműködése a történelem állandó kísérője, amely mindenkor részese volt a jobbágyi, ill. paraszti életformának is.